Egy kényelmes felkelés és reggeli után, kettőre kimentem a főtérre, mert tudtam, hogy lesz ott valami. Flashmobra készülődtek páran, Michael Jackson emlékére, már hetek óta mentek a próbák valahol az egyetemen, Gábor és Dani a zenét próbálgatták napok óta, varázsoltak, hogy a 12V/220V átalakítóra szobai hifit dugnak, így lesz nagy zene az autóban… Az ötlet állítólag egy román oktatóvideóból és kezdeményezésből fakad, azóta volt ilyen sok helyen, pl. Berlinben, Isztanbulban, és Stockholmban is,. Erről találtam is jó minőségű videót, csak hogy legyen elképzelésetek, milyen is volt…
A miénk ugyan nem járt ekkora tömeggel, sőt, mondhatnám, hogy a résztvevőkön és az érdeklődőkön kívül lézengtek az emberek, de azért a hangulat nem volt rossz. Aztán felmentem a hegyre vásárolni, mivel a készleteim igen rosszul álltak már. Majdnem még egy vasalót is vettem, egyre égetőbb szükség van rá, már utólag sajnálom is, mert csak 80 korona volt, de a vásárlás és a vasaló nem fért volna bele sem a táskámba, és nem is volt annyi pénz nálam, hogy mindkettő meglehessen.
Délután telefonoztam, közben tésztát gyúrtam, hátha vasárnap lesz időm csinálni belőle valami finomat. Nagyobb az esély rá, hogyha már kész van a tészta, mint hogyha nincs semmi, csak a korgó gyomor… Még egy kis tanulásra is jutott idő, aztán fél nyolcra mentem a student villagebe, mivel egyik csoporttársam, Kalinka litván barátjának a születésnapját ünnepeltük. Meglepetésbuli volt, és végül is sikerült is titokban tartani a megfelelő pillanatig az ünnepelt, Gedeminas előtt. Legalább 10-15-en összegyűltünk, háromféle sütemény, meg egyéb csodák vártak minket, egész jól szórakoztunk, aztán átmentünk a belvárosba. Itt már jöttek a halloween-jelmezes figurák is, elég sok, és volt pár eléggé ijesztő is. A program innen már szinte a szokásos volt, táncolás, elálmosodás, hazaindulás… Norbi előbb elment haza, így Erika velem indult haza. Mivel egész este nem volt hangja, így activityre emlékeztetett a kommunikáció, elmutogatta, hogy éhes. Ekkor lépett színre a tészta, mondtam, hogy ha szeretne, süthetünk lángost, 10 perc alatt kész; bólogatott, és mosolygott, így hajnalban hozzáláttam. Sütöttem, ettünk, aztán még haza is szállítmányoztam a bicikli csomagtartóján. Eddigre kímélte annyit a hangját, hogy el tudott suttogni pár mondatot, úgyhogy még beszélgettünk pár percet, aztán hazagurultam, és aludtam, mint a bunda.
