Az eseményekhez képest lemaradva kerül a kedves olvasóhoz ez a darab, mivel még nem sikerült megírni.
Legutóbb (a breaking news előtt) ott hagytam abba, hogy vasárnap reggel kikísértük a többieket a kempingbe. Nem volt valami szép idő, de hideg sem, így kicsit hosszabb hazautat választottunk: a Nørre Strandvej az egyik kis, a földbe szélesen benyúló tengeröblöt kerüli meg, ezen jöttünk végig. Mire félúton jártunk, már a nap is kisütött, láttuk Vær falu templomát (pont mise volt vasárnap lévén, így nem mentünk be), és végül idilli búzamezőket szeltünk át a bicikliúttal, hogy visszatérjünk a városba.
A következő napok a projekt fejlesztgetésével teltek, tulajdonképpen semmi említésre méltó nem volt. Csak epekedve néztük kint a jó időt: napsütés 20-20° C, enyhe szellő… Pont ilyenkor kell bent ülni és tanulni?
Aztán projektleadás előtti hétvégén kikötőnap volt a városban. A nap megint ragyogott, dolgunk volt bőven, de azért mégiscsak ki kellett nézni. Kimentünk, és a dánoktól megszokott „népünnepély-hangulat” fogadott. Az itteniek ugyanis az ilyen rendezvényeken, és szabadnapokon, az első napsugár hatására lenge ruhákat öltenek, és a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenki az utcára jön: sört isznak, fogynak a virslik és a fagylaltok is, az emberek pedig szemmel láthatólag csöppet sem zárkózottak és ridegek. És a kikötő-nap? Az tulajdonképpen a díszletet adta ehhez: persze kiállítottak két hajót őfelsége a királynő flottájából, amik jelenleg is szolgálatban vannak. Az egyik idősebb volt, a másik viszont szinte új, 2008-as építésű. Elég érdekes volt felmenni a kapitányi hídra; bár a legtöbb készülékről, és a hajó kezelőszerveiről nem igazán tudtuk, hogy mi micsoda.
A fő attrakció azonban a hajóverseny volt. A skandináv versenysorozat futamát tartották itt (Scandinavian Powerboat Grand Prix). Kis zümmögő sporthajók ezek, vagyis inkább repülők: amint a motor felpörög, a könnyű hajótest elemelkedik a vízről, és csak a motor marad bent. Suhantak, zümmögtek pár kört, aztán mi eljöttünk, sajnos a projekt befejezése égetőbb kérdés volt.
Alig-alig jutott abban a pár napban egy kis biciklizés, hogy pihenjünk, de annyit éppen sikerült kimozdulni otthonról, hogy bodzát szedjünk. A nyár(elő) eljövetelét nekem a bodzalé jelenti: ha bodzalét iszom, akkor már közel van a nyár. Napokig ázott a bodzavirág, de az eredmény kiváló lett! A dán bodza finom!
Csütörtökön leadtuk a projektet, aminek, mint írtam, egy fél éjszakás, és egy egész éjszakás nyomtatás volt az ára. (Több mint 20 rajz szövegmezőzése, keretezése, nyomtatása, hajtogatása volt a műsor.) Aztán csak pihentünk, sétáltunk pénteken – terveztük, hogy megyünk kirándulni biciklivel, de amilyen „szerencsénk” van: ronda felhők, erős szél és csöpögő eső volt egész nap. Szombaton pedig a nagybevásárlás vitte el az időt: készültünk arra, hogy elmenjünk vasárnap Koppenhágába. A kaland persze szombat este, lefekvés után 20 perccel kezdődött: eszembe jutott, hogy nem állítottam be az ébresztőt reggel 6 órára…
