Jancsi går til Danmark 2.0

A nap ugyebár 0:01-kor kezdődik… Na, ezt a részt inkább a keddhez számolom még, és fedje homály, merre voltam :) Sikerült viszont egykor ágyba kerülni és fél négykor felkelni. A repülőtérre gyorsan kiértünk, de így is volt egy kis izgalom, mivel a biztonságiak egy soron ellenőriztek csak, és legalább 60-70 emberes sor torlódott fel. Ideges is lettem, nem lett volna jó móka lemaradni a repülőről, bármennyire is jól éreztem magam otthon, és szívesen maradtam volna még… Aztán bejutottam, bent is nagy sort kellett kiállni a beszállásnál, de aztán egy kis szerencsés helyezkedésnek köszönhetően, sikerült a „szokásos” helyemre ülni, azaz a bal oldalon a szárny előtt, a turbinával egy vonalba. A hat óra pár perces felszálláskor még egy kicsit összeszorult a szívem, nagyon szép fényekkel búcsúzott Budapest, aztán szép lassan befelhősödött az ég, majd jött az Alpok, havas csúcsokkal, meg a napkelte narancsos égbolttal. Pontosan érkeztünk Bergamoba, hamar ki is szálltunk, volt közel három órám a következő gép indulásáig. Egy ideig ülve, írva ütöttem el az időt, aztán föl-alá mászkáltam a terminálon (már hazafelé meguntam, akkor sokkal hosszabban kellett várni). Késve indultunk tovább Billund felé, de a pilóta rendesen adta a kerozint, így már időben szálltunk le. Útközben még egy kicsit aludni is próbáltam, aztán Észak-Németország felett már szép napos idő volt, a tájat figyeltem inkább. Ki is szúrtam egy katonai repülőteret, meg az Elba-torkolatot, de sajnos a fotózás nem sikerült olyan jól. Gábor már várt a repülőtéren, egyenesen az egyetemre mentünk, hátha elérjük még Norbi TDK-előadását, amit online-közvetítésben néztek az otthoniak. Még pont jókor jöttünk, nem ártott neki egy kis segítség meg nyugtatás, mert a jól bejáratott technika vacakolni kezdett természetesen, úgyhogy csúszott az előadás is. Ötkor végeztünk, ekkor meg az autó nem akart beindulni, égve maradt a lámpa, és pillanatok alatt le is merült az akku. Kerítettünk az egyik laborból töltőt, egy óra meg egy kicsivel több töltés után rögtön jól indult, így még vásároltunk egy gyorsat, aztán itt tett ki a kollégium előtt Gábor. A hűtő kódját mindig akkor változtatják meg, ha nem vagyok itt, szóval megint nem tudtam kinyitni, aztán a bolgárok megmondták a titkos kódot. Az este nem tartott sokáig, magamhoz képest korán feküdtem, mivel nagyon álmos voltam, otthon sem aludtam sokat…