Jancsi går til Danmark 2.0

Ez a nap aztán már igazán nagyon sok volt már :) A szokásos fél 11-es érkezés már meg sem kottyant, aztán csináltuk, amit kell, rajzolgattunk, csiszoltuk a dolgokat, ahogy azt kell. Zuzana egykor elment, mivel készült megfagyni, ahol ültünk, én meg kettőig csak olvasgattam utána, aztán lementem a laborba, Ingával és Xavierrel volt találkozóm. Már előre mondta Inga, hogy mára különleges, nehéz feladatot ad. Gumicsizmát húztunk, még a munkaruhát is ajánlotta, de azt nem találtuk szükségesnek a terep megtekintéséhez; aztán fogtuk a lapátokat, és kimentünk. Egy ásónyom szélesen, 25-35 centi mélyen kellett a sárban árkot képeznünk, kb 8+3 méter hosszan, összekötve a hőszivattyús kísérletek fúrásait. Nehezebb volt, mint gondoltam, egyrészt a sár 15 centi vastag csizma-marasztalós cuppogós süppedős állagú volt, a sárréteg alatt pedig öklömnyi méretű kövek rejtőztek, amin az ásót nem olyan könnyű átszúrni. Ezért a kétórányi fizetésért most alaposan megdolgoztunk, igaz, Xavierrel jól elviccelődtünk közben, elvégre nekünk jó, hogy dolgozhatunk… Amikor megvolt a gödör, hazajöttem, főztem, ettem, aztán jó teli hassal irány az uszoda. A szokásos műsor ment, de egy félórával előbb mentem, mint ahogy eddig a munkanapokon sikerült, és pont jó is volt, mivel így kényelmesen végigcsináltam az úszás-szauna-pezsgőfürdő-szauna-ugrálás programot. Rendesen ki is készítettem magam, alig láttam ki a két résen a fejemből, de elhatároztam, hogy addig nincs alvás, amíg nincs készen a szimuláció; így sikerült jó sokáig ébren maradni. De végeztem, csak a filmgyártás maradt szerdára! Közben még esett szó msn-en erről-arról, zenéről, és eszembe jutott az általam alig ismert kortárs zeneszerzők egyike, Jacob de Haan. Tőle szóljon most az Oregon: