Houston, jelentkezz! Houston, baj van! De ezt még hétfőn nem is sejtettük. Akkor még csak annyit tudtunk, hogy nincs internet. Nem is volt, ezért a szép piros női biciklin bementem az egyetemre, telefonáltam, meg gyűjtöttem néhány fánkreceptet. Oda- és visszafelé is megnéztek páran, kicsit kicsi volt az a kerékpár, főleg az alacsony ülés miatt furán nézhettem ki. Mire hazaértem, otthon már várt a vaníliás cukor, a friss tojás, hogy elkezdjem a fánkot. Könnyen ment, ez is csak kelt tészta, úgy, mint a kenyér is – csak ez éppen édes lenne, meg tojásos. Hát, édes az nem lett, mérleg hiányában szemre tettem bele 6 dkg cukrot. De biztos, hogy kevesebb volt, elmértem. Még így is nagy sikere volt (mindkettőnknél). Még kedden is azt vittük ozsonnára.
A kedd volt a fekete leves. Ilyen fárasztó nap rég volt. Reggel nyolctól fél hatig bent voltunk! Rettenetes! Az órák érdekesek voltak, az egyiken rögtön egy Start test-tel indítottunk, ami alapján kiderült, hogy jó lenne még egy kurzust hallgatnunk. Jelentkeztünk is, így még lesz egy Road Construction in Urban Areas című tárgyunk is. A repülőtér-tervezős órán kiadták a feladatot: terveznünk kell egy négygépes repteret (egyszerre ennyit tud kiszolgálni), persze csak a légioldalt (airside), a terminál nem feladat. De felfestéseket tudni kell majd rajzolni!
Az angolóra már egészen könnyűnek ígérkezett: fiatal tanár (28 éves), barátságos is. Igen ám, de a beszélgetős feladatnál, egy litván lánnyal kerültem párba… Nem tiszta, hogy a tudás hiányzott belőle, vagy a nyelvtudás, de kínszenvedés volt vele beszélgetni! Nem tudta, melyik országot fedi a Hungary elnevezés! Elmondtam neki, melyik országok veszik körül, nem tudta; végül a barátnője, szintén litván, segített ki minket, hogy megmondta neki, Magyarországról van szó. De ez nem sokat segített rajtunk…
Szerdán későn kezdtünk, hamar végeztünk, persze a nyakunkba akasztottak megint egy halom olvasnivalót. Még van is belőle bőven! Miután végeztünk, olyan szépen sütött a nap, lementünk a partra. Mire leértünk, persze felhős volt már az ég, de ott voltunk kicsit, aztán pedig kimentünk a vitorláskikötő mólójára: arról inkább ne beszéljünk, hogy a móló mennyire vastagon volt guanóval beterítve… A fényképeket már feltöltöttem!
A jó sós levegőn megéheztünk, rögtön a henteshez mentünk, mivel azt eddig még nem próbáltuk. Nem olyan, mint az otthoni: itt is csak kimért-fóliázott húsok vannak. De legalább tűrhető áron, vettünk is csirkefalatokat. Este ki is sütöttük a felét, meg kenyeret is sütöttünk; és ugyan ígértük, hogy megyünk szomszédolni a német-norvég meccs idején, de nem jutottunk oda, még 11 után is sütőben volt a kenyér.
Ma újra hajnalok hajnalán kellett bemenni. És megint egy új feladatot adtak! Houston, jelentkezz! Baj van! Jövő héten forgalomszámlálást kell csinálnunk! De nem ám csak úgy számolni! Csak a helyet adták meg, az elméletet nekünk kell hozzá az adott irodalomból kitalálni. Hmmm. Ráadásul, egy-egy szlovák, bolgár, finn, magyar (Enci) lány mellé kerültem csapatkapitánynak, ami azzal a nemes feladattal jár, hogy nekem kell leadnom az előzetes tervet. Nem jó ez így! A főnök irányít, az alkalmazottak dolgoznak! :)
Az angolórát könnyebben túléltük, mint legutóbb, a franciákhoz menekültünk beszélni, mielőtt a litván lányok beszélgetést kezdeményeztek volna! És milyen jó volt, végre 2 francia, aki beszélt is angolul! :)
Ennyi történt most. A feladatok jövő hétre tornyosulnak a fejünk felett. Minden héten így lesz? Akkor bizony akár nehezebb félévünk lesz, mint valaha.
Még egy gyors telefon haza, aztán bele is vetem magam az ABR89-be!
„Képtelenség” ellen :) kattints ide! A fánkot, az egyetemről egy képet, és a fáradt meseíró című képet itt találod!
