A blog él, a szerző is él, csak épp sok a munka, kevés az idő, és azt is, ha lehet, inkább nem a képernyő előtt töltöm.
Jönnek majd a posztok, remélhetőleg a héten gyors egymásutánban. De aggódni nem kell, lesz itt még mese vízi szörnyekkel és egyébbel...
Végre egy hosszú alvás, rég volt már ilyen! Azért friss nem lettem teljesen, de jól esett. Reggel megváltam a „kilométeressé” nőtt szakállam egy részétől, mert már kezdett nagyon bozótjelleget ölteni. Indulás előtt előugrott egy papír, hogy angolból csütörtökre le kellene adni egy esszét, egészen elfeledkeztem róla.
A délután a vasutas órán kivételesen gyorsan eltelt, végig a saját projektünkön dolgoztam, ahogy a többiek is; rajzoltam a felsővezeték tartóoszlopainak elhelyezését. Utána angolóra, szólásokat, közmondásokat nézegettünk, meglepődtem, hogy mennyi átfedés van a magyarral. Persze, magyarul senki nem akar szenet vinni Newcastle-be, ez érthető is. Amikor végeztünk, gyorsan hazaszaladtam, ettem, aztán jött Kriszti, és mentünk uszodába. Régen gyalogoltam ilyen „nagy” távot, mindenhová biciklivel megyek. Annyira nincs is messze azért az uszoda sem. Megint leúsztam az adagomat, most azért hajtottam rendesebben, nem úgy, mint múlt héten. Végül csak egy kör szauna sikerült, aztán még ugráltam inkább a lengyelekkel, meg csúszdáztunk egy kicsit, aztán kilenc előtt én hagytam el utolsónak az öltözőt. Szerintem már megjegyzett az úszómester, mert múlt héten is pont ugyanígy volt…
Este még telefonoztam, hegesztettünk diagramokat online munkában, meg az esszét is be kellett volna fejeznem. Szerencsére a határidő csak csütörtök…
Csak az az undok 8.20-as reggeli óra ne lenne. Tudom, ez még nincs korán a gyárakhoz képest, és messze nincs olyan korán, mint ahogy a vasutasok vagy épp a pékek kelnek, de nekem azért ez nem megy könnyen. Letudtam a lakbér befizetését, aztán órán voltam. Utána Zuzanával és Antoanetával a buszterminálon dolgoztunk, sikerült Antoanetával újból kisebb-nagyobb konfliktusba kerülni. Az én utcatervemben egy kicsit furcsa, de nagyon biztonságos balra-tarts lehajtó ütközik az általa tervezett, a kontinensen szokásos jobbra-tarts rendszerű mélygarázzsal. Mi ilyenkor a teendő? Hát, vakarjuk a fejünket… Vitatkozunk egy kicsit, ami soha nem ér jó véget, mert én türelmes vagyok, közben megállapítom, hogy butaság a részéről érzelmeket vinni műszaki kérdésekbe, de azért megpróbálom keresztülvinni az igazamat is. Amíg nagyon meg nem éheztem, addig maradtam, aztán hazajöttem, ebédeltem, és ledőltem pihenni. Aludni sajnos nem sikerült, pedig már napok óta nem alszom jól valamiért. Azért két órát nagyon jól elpihengettem, aztán nekiláttam a parkolónak. Átvariáltam az ő megoldását, hogy ne ütközzön az én tervemmel, szerintem nagyon jó lett, és még ráadásul szabályos is. Négy órám ment rá, de szerintem megérte. Este még sokáig fent voltam, de ez kivételesen nem volt gond. Az már nagyobb baj volt, hogy nehezen ment az alvás megint, pedig zaj nem volt, sem hideg, sem meleg…
