Jancsi går til Danmark 2.0

A reggelt egy elalvással indítottam, végül nem lett belőle gond, mert amúgy sem fix időpontra mentem, csak épp megtoldottam még az éjszakát egy kicsit. Déltől Antoanetával a rajzokat „nyomtattuk” PDF-formába a leadáshoz. Mikor ezzel megvoltunk, jöhetett a szöveg összerakása. Na, ez volt a nagyobb falat, tanulság is van belőle. Ha együtt dolgozom valakivel, és elvállalom (rám marad) az összeállítást, formázatlan szöveget kérjek! Irrrtózom azoktól a megoldásoktól, amikor szóközzel löködjük középre/kétcentivelbeljebb/tizenötsorralodébb a bekezdés elejét. Minek…? És, a sokkal fontosabb tanulság: ne kezdjek olyanokkal, akik így dolgoznak: megírta a saját részéhez a mesét bolgárul. Eddig még rendben lenne, de utána a google fordítót használta, hogy angol legyen benne… Hát, az eredmény meglehetősen gyászos angolságú szöveg lett, de igaz, nagyrészt érthető. Kisrészt meg értelmetlen mondatokkal… Hát, csiszoltam egy darabig, aztán mentem egy kicsit dolgozni, hogy legyen valami változatosság, aztán énekelni, mert azt nem akartam kihagyni. Az eredeti terv az volt, hogy nem megyek haza, amíg nincs kész minden, de persze az éhség közbeszólt. A beadás végül éjfél után 10 perccel történt, de még nem volt panasz, lassan el is bírálják… :)
 

Déltájban sikerült felkelni, egy alapos reggelivel indítottam a napot, hogy kitartson estig, amikorra a többieket hívtam vacsorázni. Nagyjából egész nap az Autocad-böngészéssel telt, mert keresztmetszeteket gyártottam a hétfői leadáshoz. Délután el is készült a háromból kettő, az egyiket ide is teszem, hátha tetszik :)

Kattints a nagyításért!

Aztán még gyorsan el kellett mennem boltba néhány alkatrészért az esti főzéshez. Visszaérve még rajzoltam kicsit, aztán jött Erika, az önkéntes segédem, így nekiláttunk a főzéshez. Hamar kész lett, és már azon gondolkodtunk, hogy megesszük az összes levest, amikor végre a többiek is megérkeztek. Vagy udvariasak voltak, vagy éhesek, de egy fél merőkanál híján az egész adag elfogyott, aztán még a sütinek, amit Krisztiék sütöttek, annak is nagy sikere volt. Jól el is üldögéltünk, aztán amikor már ülni is nehéz volt a jóllakottságtól, akkor elmosogattam, aztán tíz után asztalt is bontottunk. Keddre beterveztünk egy közös uszodázást, aztán elmentek, én meg rajzoltam tovább. Akkor hagytam abba, amikor jött a menetrend szerinti „agyhalál”, ami után már semmi nem megy tovább, legfeljebb a táncolás és egyéb könnyed dolgok, mint például az alvás…
 

Lemaradtam a blogolással, igaz, megvan az oka. Hol a kedv nem volt meg, de azzal lett volna még a kisebb baj, a nagyobb hiányosság az időben mutatkozott.
Meg kellett írni azt a bizonyos esszét angolból, dolgozni a vasutas, a várostervezős, az utas projekten egyidejűleg. Azt sem tudtam, merre áll a fejem, sok dolgom volt, és kevés érdekes történésről tudnék beszámolni. Azért pár érdekes dolog történt.
Például megtudtam, a litvánok is ismerik a Rubik-kockát, és nemes egyszerűséggel „Kubikas Rubikas” (azaz, kubikász rubikász) névvel illetik. Szépen cseng, nem?
A kórus elmaradt csütörtökön, de nem volt nagy baj, mert legalább akkor is tudtam rajzolgatni rendesen, bele az éjszakába...
Pénteken is sokáig egyetemen voltam, aztán megéhezve jöttem haza. Csalódottan láttam, hogy lába kelt a mélyhűtött halamnak. Ahhoz képest, hogy minden mást hét lakat alatt tartunk itt a kollégiumban, csoda, hogy lezáratlanul van a mélyhűtő, és 2 hónapig nem tűnt el semmi más. Az estét sikerült eltelefonálni, végül nem mentem sehova, de legalább viszonylag korán ágyba kerültem, és óriásit aludtam.
Szombaton délelőtt és délután, a boltok zárása előttig rajzoltam, mostam, rendet raktam. Aztán este átmentem a student villagebe, ott volt az egyik lakásban egy születésnap, nem volt nehéz megtalálni, mivel a zene áthallatszott még a szomszéd blokkba. Előtte meg utána még Erikánál üldögéltünk, aztán már nagyon hajnal volt, mikor eljöttem haza. Egész jó mulatság volt.