Jancsi går til Danmark 2.0

Bizony, rég nem volt ilyen hosszú napom mostanában. Reggel órára mentem, aztán lementem dolgozni egy kicsit, utána megebédeltem Varunnal, és vagy három órát a vasutas bandával küzdöttünk a táblázatunkon, hogy legyen már belőle valami használható adat. Azt hittük, lett. Közben jött Kata, vele angolórára kellett volna prezentációt gyártanom, de még vasutaztunk tovább. Mikor átmentem hozzá, hogy átnézzük, megmentette az estémet egy teával meg egy kis spagettivel, amit tulajdonképpen el sem akartam fogadni, hiszen pár perccel előtte ettem egy szendvicset, és még nem is tudtam, mi vár rám… Aztán jött a kóruspróba, itt jön a villámcsapás: Xavier kérdezi: tudok-e róla, hogy írt Inga? Nem. Akkor olvasom, sürgős munka, ma este és holnap reggel. Hát, inkább az este. A próba nagyon jó volt, kevesen voltunk, és ezért többször egyedül maradtam a szólamommal, de nem keveredtem el! Így, feldobva mentem le, és negyed kilenctől háromnegyed tizenegyig hajtogattam, lyukasztottam, fűztem, megint egy egynapos kurzus anyagát kellett összerakni. A végére azért elfáradtam, itthon már nem is nagyon láttam, olyan álmos lettem. De ezért fizetnek, nincs miért elégedetlenkedni! De azért mégis kicsit sok, reggel nyolctól este tizenegyig egyetemen lenni, úgy, hogy egyszer tettem ki a lábam, amíg átmentem a student villagebe…