Pont tízre mentem be, mert be kellett (volna) fizetnem a lakbért. Tegnap még meg is néztem, hogy az iroda 8.30-tól 10.00-ig van nyitva. Mikor beértem, már új papír volt, ami szerint 9.30-kor bezárnak, majd kettőkor újra nyitnak. Így akarjak nekik lakást fizetni! Zuzanával az őszi szünet előtti utolsó projekt-találkozót tartottuk, csináltunk szép táblázatokat meg írtunk egy újabb pár oldalnyi szöveghez kulcsszavakat. Miután befejeztük, Danival beszéltem pár szót, a fülembe ültette a türelmetlenséget: minek várunk itt péntekig? Úgysem történik semmi már addig! Megérett bennem a döntés, pénteken délelőtt nem megyek be, többet ér, hogy nagyjából kipihenten vágok bele az útba, mivel legutóbb 4 óra alvás után nem volt olyan jó móka 16 órát utazni.
Hazajöttem, ebédeltem, mostam, aztán visszafutottam befizetni a pénzt, ha már elszántam magam, hogy nem melegítem tovább a pénztárcámban. Visszaérve épp csak kiszedtem a mosást, aztán már indultam is vitorlázni. Ezúttal csak Lars volt ott az instruktorok közül (egyébként ő még tartott más órát is nekem), ezért csak egy hajóval mentünk, és rövidebb kört, mert kb. egy óra után legénységet váltottunk, hogy a többiek is mehessenek egy kört. Megint kormányoztam, most végre úgy éreztem, egész jól a kezemben van a hajó, éreztem, hogy hogyan nem kerülök ki az ideális szélből.
Otthon, hogy a hűtőt ürítsem, próbáltam minél több alapanyagot felhasználva vacsorát gyártani, ez nagyjából össze is jött, még egy lángostésztát is gyúrtam, először, mióta itt vagyok. A szokásos telefonok után interurbán telefonkonferenciát tartottunk, összekapcsoltuk Budapestet, Wroclawot, Lübecket és Horsenst. Mondjuk hamar vége lett, mivel a hang akadozott, de azért jó volt hallani mindenkiről!