Tíz után kezdődött az utas órám, amin rögtön feladatot kaptunk, aztán az óra második felében „vitát” tartottunk a bedobott ötletekről. Miután vége lett, volt fél órám, mielőtt le kellett menni a laborba. Fénymásolni akartam, de nem jutottam oda: a folyosón, eddig ismeretlenektől magyar szót hallottam, le is szólítottam őket gyorsan. Anna és Norbert most kezdték itt a Constructing Architect programot, jót beszélgettünk, meg valószínűleg még fogunk is, mivel felvetették, hogyha jövő félévben itt leszek a városban, akkor az ő lakásukban lesz egy szabad szoba, kb. fél áron a mostani szobámhoz képest. Meg amúgy is szimpatikusak voltak. A laborban Ingával tisztáztunk pár dolgot, aztán megint töltögettem a löttyöket. Utána a jövő heti háromnapos kurzus tananyagát kezdtük el összekészíteni. Összesen három órát dolgoztam. Közben összefutottam Bálinttal, aki futólag megkérdezte, nem akarok-e velük norvégiai körútra menni, ugyan még csak tervezik a dolgot, de ha van kedvem, szálljak be én is. Hát, nem is rossz ötlet. Már a kijáratnál találkoztam Xavierrel, meg még egy spanyol sráccal. Kiderült, mindketten beszélnek németül, így hirtelen beszéltünk egy kicsit úgy. Feltűnt, hogy mostanában sokkal többet használom az angolt, mert nehezen jöttek a mondatok. Szerintem fogunk ezentúl németül beszélni, nehogy tovább kopjon a németem. Az apropó egyébként az volt, hogy most hétvégén van az Oktoberfest vége, és lehet, odalátogathatnánk, fillérekért. Rögtön meg is néztük, de kiderült: a nagyon olcsó jeggyel nem lehet IC és ICE vonatokra szállni, azok nélkül pedig legalább 8-10 átszállással, 20 óra alatt jutunk el Münchenbe. Így letettünk róla. De Xavier vázolta, hogy az őszi szünetben Interrail-es vonatozásra készül, Lengyelország-Szlovákia-(mondtam, hogy Magyarországot se hagyja ki)-Ausztria-Németország útvonalon, ha van kedvem, tartsak vele. Na, itt már egészen furcsán éreztem magam, egy nap alatt kétszer kérdőjelezik meg az őszi szünetre a hazamenést? Pedig már szeptember eleje óta úgy volt, hogy hazamegyek! De azért csábító ajánlat mindkettő.
Végül eljöttem az egyetemről, útközben reszelős hangon, ezt dúdoltam:
„Hazahúz a szívem
Mint egy idegen, járom a várost.
Hiányzol,
Nem megy ez igazán jól.
…”
Voltam vásárolni, főztem, megállapítottam, hogy hőemelkedésem van, így végül az esti programot megtiltottam magamnak. Helyette itthon töltöttem el az időt, megint jó sokat telefonáltam. Közben rábukkantam egy izlandi énekesnő, Emiliana Torrininivel egy interjúra (péntek este volt koncertje a Művészetek Palotájában), aztán rátaláltam egy-két számára, és nagyon megtetszettek, így megkerestem néhány albumát is. Azóta csak ő énekel nálam, vidáman, szomorkásan, néha egyszerre a kettőt… :)
Ízelítőnek álljon itt két szám, én is ezekkel zártam a pénteket.
Baby Blue:
Sunny Road:
