Jancsi går til Danmark 2.0

A reggel a szokásos heti projekt-találkozóval indult. Most nem volt sok kérdezgetni való, így gyorsan végeztünk is. Gyorsan megírtam egy bejegyzést, aztán lementem a laborba. Egy óra alatt pont elkészült egy sorozat kirándulás-tájékoztató, meg még pár flaska sósavat is kitöltöttem. Aztán jött egy gyors evés a menzán, délben meg indultunk Århus Trøjborg nevű városrészébe, mivel az egyik tárgy projektje ide kapcsolódik, és szerveztek nekünk egy kirándulást. A buszon természetesen az egyetem által biztosított szendvics várt minket. Miután elfogyott, én az autópályán még írtam egy újabb bejegyzést, aminek rossz vége lett majdnem. Azt tudtam magamról régebben is, hogy mozgó autóban nem szabad olvasnom, mert rosszul leszek tőle, de eddig a busszal nem volt gondom. Mondjuk nagyon erős szél lehetett, vagy a futóműben lehetett hiba, mert egész úton szédelgett a busz. Mire befejeztem az írást, elég levegőtlennek éreztem a járművet, de nem tartott sokáig az út, így nem volt gond. Gyönyörű napsütésben sétáltunk egy kört Trøjborgban (fényképezőt nem vittem, elfelejtettem, de remélem, tudok szerezni képeket), majd elvégeztük a feladatunkat. Forgalmat számláltunk, minő meglepetés! Dolgunk végeztével hazaindultunk. Most volt időm megfigyelni a buszt, illetve a sofőrt. Ő volt a ludas. Ugye, élénken él emlékezetünkben a 60-as évek amerikai mozija? Férfi vezet, nő mellette ül, a kép fekete-fehér. A férfi soha nem néz az útra, szinte csak a nőre, és bókokkal árasztja el. Hogy mégis érzékeljük a haladást, hogy ők mennyire nagyon mennek, a férfi széles mozdulatokkal jobbra-balra húzza a kormányt. Na, a mi buszsofőrünk is pont így tett: olyan 15-20 fokban folyamatosan tekerte ide-oda a kormányt. A fél busz nevetett már a végén...
Az egyetemről hazafelé gyorsan vásároltam, majd itthon ettem, rendezkedtem kicsit, mostam. Kilenckor átmentem a Campus Villagebe, ahol már csak rám vártak a vacsorával. Nem számoltam meg, kb. kilencen voltunk, a skála Indiától Litvániáig szinte minden köztes országot lefedett. Nagyon jó este volt, jót beszélgettünk a világ viszonylag komoly dolgairól, meg a nevetés sem maradt el. Éjfél előtt nem sokkal asztalt bontottunk, aztán még Karolis megmutatta lakosztályát az A-blokkban, aztán még végül ittunk egy teát meg beszélgettünk egy sort. Ő is hasonló cipőben jár, mint én: tavasszal itt volt, aztán visszajött, mert tetszett neki a tanítás, az ország, a légkör, és jó lehetőséget lát az itteni diplomában. De a szíve hazahúzza...
Utána a szemerkélő esőben expressz hazabicikliztem, aztán lefeküdtem aludni, mivel már tulajdonképp péntek volt egy kis ideje.