Ha itt az ősz, akkor a menetrend szerinti enyhe torokfájásnak is kellett jönnie már. Hála az erős immunrendszeremnek, a fél kollégiumon átment már a torokfájós-náthás kórság, én csak most estem áldozatul, amit a reggeli torokfájás jelzett. Az egyetemre azért muszáj volt bemenni, bármennyire is nem lelkesedtem az ötletért, jól ki is melegedtem, pedig bizony nem erőlködtem egyáltalán. Meglepően gyorsan elment az idő, a vasutas órát hamarabb befejeztük, aztán Kalinkával beszélgettem. Mielőtt még a vodkára asszociálnának a kedves olvasók, mondom, hogy egy orosz (bolgár) női név… Kicsit panaszkodott, ő már elég régóta itt van Dániában, és messze nem csillog-villog a szemében az ország, az egyetem és az emberek sem… A nyári munkáját sem fizették meg rendesen, és a munkaközvetítőnél is úgy néznek rá, mintha segélyért menne oda! Hát, remélem, nem fogom ezt tapasztalni, igaz, ő magától jött, engem meg hívtak. Van még egy előnyöm vele szemben: amíg nem szólalok meg, nem látszik nagyon, hogy külföldi/bevándorló vagyok. Ő le sem tagadhatná, hogy déli-keleti vér folyik az ereiben.
Angolórán szintén jó beszélgetős feladat volt, itt egy olasz lánnyal meg egy román sráccal kerültem össze. Szerencsére hamar elment az idő, mert aztán kezdett erősödni a torokfájás. Még kifelé menet Danival meg Gáborral futottam össze, megbeszéltük, hogy innen 50km-re zajlik a női kézilabda világkupa Århusban, és nem is lenne rossz ötlet elmenni, szurkolni a magyar lányoknak. Gábor biztosra veszi, hogy jól fognak játszani, így most a vasárnapot céloztuk meg, akkor egy jeggyel a bronzmeccset meg a döntőt is láthatjuk! Majd elválik, mi lesz belőle…
Hazatérve rögtön főzéshez láttam, közben a lengyelekkel beszélgettünk, aztán mikor elkészült a vacsorám, egy eddig ismeretlen lakótárshoz ültem le enni. Mint kiderült, görög, és ezzel az egyetlen az egyetemen, illetve ha vannak is más görögök, ő nem tud róla. Elég jól elbeszélgettünk, úgyhogy jó későn értem fel a lakosztályomba, hogy elkezdjem meginni a kb. másfél liter teámat. Jó társaságban mégis könnyen megy az ivás :) és míg a szokásos és kevésbé szokásos telefonokat megejtettem, meg megírtam a tegnap este felkerült bejegyzést, addig el is fogyott a tea. Utána már az ébrenlét is elfogyott lassan.
.jpg)
A kép lopott, innen
És mi az idei őszi meglepetés? Benyúltam a kabátzsebembe, és arról a bizonyos utolsó otthoni estéről a kezembe került egy meglapult, hajtogatott kishajó :) nem is tudtam, hogy elraktam. De most milyen jól esett megtalálni…
