Egyszer felébredtem fél 10-kor, de gyorsan vissza is aludtam, még délben is elég fáradtan keltem fel. Reggeli után jött egy bejegyzés a blogba, aztán hozzáláttam a dolgaimhoz. Elég hamar feldühített a MapInfo, amivel a távoktatós tárgyam feladatait kell megoldani, mivel kb. kétpercenként annyira megfagyasztotta a gépet, hogy kénytelen voltam kijelentkezni-bejelentkezni újra meg újra. Nem lettem vidámabb attól sem, hogy AutoCAD-et akartam letölteni, de az is csak fagyást okozott a gépen. Mondjuk az is nagy koponya volt, aki kitalálta, hogy 2,8 GiB adatot egyetlen fájlban kell letölteni. És ez a hivatalos, legális út! Sokáig szenvedtem is ezekkel, aztán a GIS-nek a végére jutottam valahogy, az AutoCAD-et meg elnapoltam, az egyetemen biztosan gyorsabban jön, talán nem is fagy meg. Azért egyre csak nyűgösebb lettem, aztán hat órakor rájöttem, hogy ennek az egyik oka az, hogy elrepült az idő reggeli óta…
Visszatérve folytattam a munkát, végre befejeztem a GIS-t, aztán áttértem a vasutas dolgokra, azt készre számoltam, utána meg angoloztam is. Előbb a családi telefonozás volt, aztán jött a szombati blogbejegyzés. Utána még Álmossal meg Gyöngyivel beszéltem, sokáig, de jól esett. Az egyik következtetés az lett, hogy nem veszünk most februárra koncertjegyet Malmöbe, mert még nem biztos, hogy el tudunk menni. De azért jó lenne, kedves olvasók, akik érintettnek érzik magukat: Rammstein koncert 2010. február 16-án. WizzAir oda-vissza Budapest-Malmö ~13000Ft, a koncertjegy pedig még 13000Ft. Érdemes Koppenhágába is átlátogatni, csak fél óra vonattal. Jöttök?
És ami most következik, az nem szorosan kapcsolódik a vasárnaphoz, de akkor is, meg most is, mikor írom ezt a bejegyzést, foglalkoztat. Jó pár döntés, megválaszolatlan kérdés áll előttem, és ezek elég sok bizonytalanságot okoznak. Csak a közeljövőt tekintve, egyelőre tornyosul előttem harmincpár kredit, ezt hogy sikerül elvégezni? Régen voltam tanulás tekintetében ennyire magamra utalva, annak minden előnyével és hátrányával együtt.
Sikerül-e munkát kapnom erre a félévre? Bizony, jót tenne a költségvetésnek :)
Ezek szinte apróságok, a nagy kérdések csak most jönnek: mi lesz velem, ha letelik itt az időm? Nagyon sok kimenetele van ennek a két félévnek. A mostani fél év tanulás, és utána a fél év szakmai gyakorlat után kapok egy dán BSc diplomát. És? A szakmai gyakorlat eleve úgy indul, hogyha a céggel kölcsönös szimpátiát érzünk egymás iránt, akkor állásajánlat lesz belőle a félév lejártával. De itt akarok én maradni? Meddig? Ha most itt maradok, mikor megyek haza? Ebben a döntésben személyes és szakmai dolgok is közrejátszanak még majd.
Jó lenne egy MSc diplomát is szerezni, mivel Magyarországon, a mérnöki területen nélkülözhetetlen. Az a néhány évvel idősebb generáció, aki előttünk kerül a döntéshozó pozíciókba (és dönt akár rólam is), még az öt éves képzésben tanult, és a BSc papírt részben értéktelennek tartja, vagy csak nem ismeri a tartalmát, és ezért utasítja el. Erről tudnánk vitatkozni, hogy a közlekedésmérnök szakon mekkora értéke van a BSc diplomának: küzdeni kell érte rendesen. Tehát elég értékes azért, van mögötte munka és tudás bőven.
Igen ám, de hiszen nekem lesz egy BSc diplomám. Dániából, építőmérnöki. Használjam ki az átjárhatóságot, és jelentkezzek MSc-re? Azt februárban meg kell tennem, legyen az bármilyen szak is. Szóba Most kacérkodom a közlekedésépítéssel, amivel Dániában fertőztek meg. Régen létezett otthon ilyen nevű szak, most nem tudom, indul-e, és egyáltalán van-e rá esélyem, hogy felvegyenek. Vagy válasszam a nyilvánvalóan hosszabb, küzdelmesebb, és nem feltétlenül boldogítóbb utat, és küzdjem magam végig a megmaradt kb. 70 krediten a közlekedémérnök BSc szakon, hogy aztán folytassam annak az MSc-jét. És a végén kapjak egy MSc diplomát, amire büszke leszek, mert egy nagyon szűk körű elitklubba kerültem, de épp ez a hátulütője is: annyira elit klub, hogy nem sokan tudják, mire is jó egy közlekedésmérnök…
Hát, így állnak a fejemben össze-vissza a gondolatok, rendezetlenül, de most, hogy leírtam, kicsit tisztább lett a kép.
