Jancsi går til Danmark 2.0

A reggel összecsúszott a déllel, de ez egyáltalán nem volt baj, mert legalább felmelegedett a levegő annyira, hogy a kinti asztalon reggelizhessek a napon. Miután megírtam a csütörtököt, lassan megérett bennem az elhatározás, hogy mozdulni kellene… Elvégre ne üljünk már egész nap a szobában! Fél négy körül már el is indultam biciklizni, eleinte csak annyit tudtam, hogy dél felé indulok. Hamar rá is találtam a bicikliútra, ami ugyan nem délnek tartott pontosan, de eddig ismeretlen részre vezetett. Még pénteken kérdezte is Zuzana, hogy megyek-e valahova kirándulni a hétvégén. Mondtam neki, hogy még nem tudom, és főleg nem tudom, hová! Akkor javasolta Juelsminde-t, de arról hamar letettem, mert egy spontán délutáni biciklizéshez túl messze van, legalább 25 km-re, az pedig oda-vissza, kitérőkkel és eltévedéssel és eltérüléssel legalább 60 km. Aztán ahogy haladtam előre, Kelet felé a Horsens Fjord déli partján, szépen lassan vérszemet kaptam: ki akarok menni a nyílt tengerhez! Merthogy a fjord partjáról nézve a tenger szép, de épp olyan, mint a Balaton: látszik a túlsó part. Barátságtalan szembeszéllel küzdöttem, de megint nagyon szép kis kanyargós-dombos úton jöttem, miután a Boller Slot mellett elhaladtam. Aztán az egyik magaslatról megpillantottam a nagy kékséget :) Az első alkalommal, ahol lehetett, toronyiránt megindultam a víz felé, és végül a Hamborg Kolonien nevű üdülőtelepen átvágva meg is érkeztem a Kattegat partjára. Rögtön bele is mártottam a kezem! Kicsit ettem, pihentem, mivel szél ellenében és dombon-völgyön át jönni fárasztó volt. Hazafelé másik úton indultam meg, az országút mellett haladó bicikliút sokkal laposabb, mint a falvak közt kanyargó út, és még a szél is mögém szegődött, így érzésre nagyon gyorsan hazaérem, jó érzés volt küszködés nélkül suhanni. Mondjuk az ülés már visszafelé nyomott erősen, majd utána is fogok nézni egy jobbfajtának. Még egy kilométerórán is gondolkodom, lehet, keresek valami minimálisat („teszkógazdaságos” :P), amit nem kell különösebben félteni. Az utolsó előtti piroslámpánál meg beálltam két lengyel lány mellé, akik előző este szintén ott voltak, jót mosolyogtunk egymásra.
Pár kép lett, van köztük két felhőmadaras is, de szerintem érdemes rákattintani, nagyobban is szemügyre venni! A kis biciklizés egyébként térképen mérve 39 km volt...
Itthon főzés, aztán evészet következett az egyik bolgár szomszéddal. Aztán készülődni kezdtem az estére, így lemaradtam a vicces itatós kártyajáték egy részéről, amit a többiek játszottak, de szerintem még jobban is jártam :)
Később még Marek, trencséni szomszédom barátai is csatlakoztak hozzánk, aztán kiderült, hogy 3-ból 1 magyar, 1 pedig beszél magyarul, örültünk egymásnak. Éjfél felé átvonultunk a white house becenevű kollégiumba, ami egy sarokra van innen. Egy darabig ott voltunk, aztán mivel túl sok volt az egy lányra eső táncosmennyiség, öten megindultunk a Hekkenfeldt nevű helyre; ott aztán dánok voltak bőséggel, még dán csoporttársakat is láttam; a zene sem volt rossz, csak egyre jobban fáradtam. Egy idő után, olyan 3 körül el is jöttem haza. Jó hosszú nap volt.