Christianiat vettük célba hétfőn reggel, mivel elég messze volt ahhoz, hogy sokat lássunk útközben is. Persze előtte a szállodában reggeliztünk, nem lehet nem megemlíteni: szép választék volt, folyamatosan érkeztek a meleg, frissensült kenyerek és zsömlék – így jól megalapoztuk a napot. Útra keltünk, és először a Christiansborg kastélyt keresztezte utunk. Dániában is szép fekete szőrmekucsmás őrök vigyázzák a királyi család, és néhány állami intézmény biztonságát. Azért hozzá kell tenni, a kincstárat valódi, szuronyos puskás, gyakorlóruhás katonák őrzik.
A kastélyból kilépve, a tőzsde híres csavart tornyos épülete elé kerültünk, majd kereszteztünk egy csatornát. A hídról megpillantottuk a Vor Frelsers Kirke érdekes, szintén csavarodó tornyát: a templomtorony csúcsára kívül húzódó csigán lehet feljutni. Ide kell mennünk! Kisebb keringés után oda is találtunk. Elindultunk felfelé, és amíg a torony belsejében kapaszkodtunk felfelé, addig nem is volt gond. A kilépőnél vízszintes teraszon lehet körbenézni, a fölfelé vezető lépcső viszont lejtős fokokkal volt szerelve. Előbb körbenéztünk, majd megindultunk felfelé. Az első teljes csavar után vissza kellett fordulnunk: túl nagy szél volt, mi pedig nem szeretjük a túl nagy szelet ilyen magasban. Még a végén lefújt volna minket. Azért így is szépen ráláttunk a városra… Ahogy leértünk, két sarokkal odébb megtaláltuk Christiania-t.
Ez a kis városrész valaha katonai terület volt, aztán az 1970-es években felhagytak a használatával. Amolyan illegális házfoglalók vették birtokba, és hamar beindult a drogkereskedelem itt. Komoly keretet teremtettek maguknak: szabadállamot alapítottak. Néhány túladagolási eset után a kemény drogokat betiltották, ma már csak mindenféle növényeket lehet kapni, részben szárítva. Bementünk körülnézni, és rögtön tudtuk, hogy egy másik országban vagyunk. A jól vasalt világvárosiakat felváltották mindenféle „rosszarcú” népek. Nagyon meglepődtünk, de a kis, pár háztömbből álló államocska főutcáján tényleg árulták nagy zsákokból a füvet, illetve füveket. Végül persze nem vettünk semmit (nem volt szándékunk eredetileg sem), és eljöttünk. A csatornát keresztezve a Nyhavn felé vettük az irányt, olyan szép napos idő volt, hogy látni kellett. Aztán visszafelé indultunk a Strøget-en.
A pályaudvaron kellemes meglepetésként megtudtuk, mégsem kerül olyan sokba átjutni Malmöbe, így gyorsan elterveztük, hogy egy pihenő, és a késői ebéd után átmegyünk az Øresund-hídon Svédországba. Húsz percenként járnak a vonatok, így nem kellett sokat várnunk, és már mentünk is. Nagyrészt alagutakban, illetve zajvédő falak között jutottunk el Kastrup szigetre (itt van a nemzetközi repülőtér) és onnan tovább egy másik alagút vezetett az Őresund felett ívelő hídóriáshoz. Bár a vonat a kétszintes híd alsó emeletén halad, azért így is nagy élmény volt. 35 perc múltán pedig, Malmö főpályaudvarán szálltunk le a vonatról. Persze elsőre nem tudtuk, merre kellene indulni, de a térképünk hamar segített. Előbb egy gyönyörű templomot találtunk, aztán meglett a főtér és a közvetlen szomszédságában lévő Lilla Torg (kis tér) is. A koppenhágai nyüzsgés után egészen üdítő volt a nyugodt kisvárosi hangulat.
A rövid belvárosi séta után a tengerpart felé vettük az irányt, hogy a közelmúltban épült „Turning Torso”, azaz a csavart toronyépületet megnézzük. 55 emeletes iroda- és lakóépület, amit többek között azért építettek, mert a legmagasabb kikötői toronydarut leszerelték, és így kellett egy új, jellegzetes magas pont. Egyet mondhatok, közel biztos nincs a belvároshoz, legalább fél-háromnegyed órát bandukoltunk, mire odaértünk. Persze a környező házak is említést érdemelnek… Ugyan ez egy „lakótelep” volt, de modern házakból a legszebbek voltak itt. Sajnos belülről nem látogatható a torony, így rögtön visszafelé indultunk az állomásra, mert a Nyhavn fényei este is szépek, meg kell nézni! Aztán, a vonaton megszólalt mindkettőnkben kisördög: ott áll meg a vonat a repülőtéren, nézzünk be! Így aztán leszálltunk gyorsan, körülnéztünk, megállapítottuk, hogy vagy nincs, vagy csak az utazóknak elérhető a kilátóterasz, ahonnan az induló és érkező repülőket lehet szemmel simogatni nézni. A következő vonattal már robogtunk is tovább Koppenhága felé.
Mire visszaértünk, már lábunk is alig volt, de annak a reményében, hogy találunk húszkoronás biciklit, elindultunk. Először, nem találtunk. Aztán beültünk enni, hogy a lekopott talpunk újranőhessen kicsit :) Majd tovább vonszoltuk magunkat, minden lehetséges biciklitárolót útba ejtve. Azt tapasztaltuk szomorúan, hogy voltak biciklik, lelakatolva saját lakatokkal. Azért néhány jól sikerült kép és az esti fények egész jól kárpótoltak a sok gyaloglásért. Hazafelé még a Tivoli és a városháza fényeit is megnéztük, aztán, úgy, mint előző nap, gyorsan aludni tértünk, hogy erőt gyűjtsünk a következő napra.
A koppenhágai termés:
A malmöi sorozat:
Hopp, egy panoráma is kész lett, rajta a városi könyvtárral, és Koppenhága modern arcával! (Érdemes lesz visszajönni még, rakosgatom össze a panorámákat, főleg, ha levizsgáztam!)
