Tehát, miután letettük a csomagokat a szálláson, nekivágtunk, hogy megkeressük a királyi kápolnát, amit hetente egyszer nyitnak meg. A gond csak annyi volt, hogy legalább három királyi palota van a városban, amiből egy most kincstárként (Rosenborg Slot), egy másik a parlament épületeként (Christiansborg Slot) és végül a harmadik királyi palotaként éli napjait (Amalienborg Slot). A Rosenborg eleve kiesett, de a másik kettő esélyt adott nekünk arra, hogy eltévesszük a célt. El is tévesztettük, elmentünk egészen az Amalienborgig, ami nagyon nagy séta volt, főleg úgy, hogy nem is egyenesen jöttünk vissza. Azért útközben elmentünk néhány nevezetesség mellett. A Tivoliban nagy élet volt, mi azért nevettünk azon a sok kínzóeszközön és komplikált hánytató-szédítő berendezésen, amit ott összegyűjtöttek. De hát egy vidámpark ilyen!
Aztán a városháza következett, majd elindultunk a sétálóutcán a város másik vége felé. Hamar rátaláltunk a Gammel Torv és a Nytorv egy részét betöltő utcai kiállításra, ahol vicces, abszurd és viccesnek szánt táblákat állítottak ki, például a titkos nukleáris létesítményhez vezető útjelző tábla, vagy a „Fordítani tilos” felirat egy táblán csehül és angolul. Itt láttuk az első, nagyon stílusos utcai sör-kolbász büfét: szép üvegablakok, magas, patinás réztetővel. Ilyen kellene otthon is! Tovább haladva, letértünk a Strøgetről, Európa leghosszabb sétálóutcájáról, hogy megnézzük a Szt. Nicolai-templomot, ami már csak külsejét illetve templom: bent művészeti kiállításokat tartanak. A Kongens Nytorv-on már nagyon kutattunk a városi biciklik után: léteznek ugyanis 20 koronás érmével a belvárosban szabadon használható biciklik. Épp úgy működnének, mint a bevásárlókocsik az pénzzel: csak sehol nem találtunk szabadon egyet sem. Kénytelenek voltunk gyalogolni tovább, persze biztatott a tudat, hogy hamarosan odaérünk.
A Marmorkirken impozáns templom, eredetileg a római Szent Péter katedrálist is túl akarták szárnyalni, de aztán a pénz közbeszólt; mindenesetre így is nagyon szép barokk templom. Végül elértünk az Amalienborg-palotához, ahol nyoma nem volt kápolnának; sebaj, azért körülnéztünk a téren, amit a palota közrefog, és a közeli vízpartról teljes nagyságában láthattuk az új operaházat. Hihetetlen nagy, nehéz épület, de csúnyának sem mondható.
Végre visszafelé indultunk, de már volt célunk: a kápolna biztosan a Christiansborgban lesz!
Kellemes meglepetésként a Nyhavn-t kettészelő középső hídon mentünk át, így szép napos időben láttuk a kis kikötő-utcát, a színes házakkal és a pihenő vitorlásokkal. Hosszas gyaloglás után végül elértük a palotát. A kápolna kárpótolt: gyönyörű, világos, enyhén aranyozott, de még nem barokk túlzásokkal díszítve, nagyon szép volt. Tényleg megérte odamenni, bár ekkor már a sok menéstől, és a nem-ivástól fájt a fejünk, és igencsak meg is éheztünk. Vissza is tértünk a szállásra, hogy a jól megérdemelt ebédünket megehessük. A következő felvonás…? Irány Charlottenlund! Folytatás következik.
