Félidő
Az előző bejegyzés talányosan azzal ért véget, hogy: „A kényszer vitt új felfedezésre múlt-előtti vasárnap (régen volt, ugye?). Délután, öt előtt tíz perccel találtuk ki, hogy salátát fogunk vacsorázni, joghurtos öntettel. Igen ám, de nem volt joghurt… És mi volt a felfedezés?”
Itt szinte az összes üzlet szombaton ötkor bezár és hétfőn reggelig ki sem nyit. Van néhány kivétel, de azok is vasárnap ötkor zárnak, tehát kiestek a körből vasárnap öt előtt tíz perccel. De van itt éjjel-nappali, vagy sarki kisbolt? Éppen a sarkon van egy kis üzlet, de még soha nem voltunk bent. A gyümölcsök elég drágák (amik az utcai standon állnak) és ez nem csalogatott be. De hogy a lényegre térjek, az internet kidobta a KWIK Spar-t (eredeti dán csengésű név, ugye?). Innen 4 kilométerre, Horsens messze fekvő Stensballe nevű városrészén. Mit lehet tenni, memorizáltam a térképet, aztán elindultam nyugat felé, mintha egyetemre mennék. Már azt hittem, régen ott kellene lennem, mikor végre rátaláltam a kis házban lévő boltra. Tényleg nem volt nagy, de volt, ami kellett. Ha már ilyen messzire jöttem, gondoltam, megnézem a kempinget a közelben, a táblák szerint 500 méterre volt. Tényleg nem volt messzebb, de nem ez a lényeges: megtaláltam a homokos strandot! Gyönyörű, verőfényes napsütés volt, és pont véletlenül :) a fényképezőgép is nálam volt. Hazatérve persze megettük a salátát, és elújságoltam, milyen szép helyen jártam. Másnap egész nap dolgunk volt itthon, de délután időt kerítettünk, hogy együtt is elmenjünk a messzi-messzi kis partszakaszra. Leesett az állunk: mi kabátban érkeztünk, a parton fiatal lányok fürdőruhában nevetgéltek, sütkéreztek. De később érkezett egy idősebb úr, aki egy szál nadrágban ballagott le a vízhez; majd ledobta azt is magáról, és megmártózott a habokban. Nem csak úgy kicsit, hanem rendesen, lubickolt 1-2 percet, aztán jött csak ki. Bátor, mondhatom.
És akkor még nem beszéltünk a házakról… Akinek az északi építészet tetszik egy kicsit is, ezen a környéken talál olyan házakat, amitől csak ámulni lehet! Mi is azt tettük! Persze sokáig nem, hiszen otthon várt még mindig a jelzőlámpás kereszteződésünk. Egészen csütörtök estig azzal töltöttük az időt.
Csütörtökön viszont, hat órakor letettük a lantot, beadtuk a feladatot, és lementünk a közös konyhába, hogy készüljünk az International Day-re (nemzetközi nap). Minden félévben megrendezik ezt a napot. Az egyetem minden nemzetnek biztosít egy összeget (pontosan nem tudom, mennyit, de szép pénzt), és ebből standot kell állítani, díszítéssel, és ott az adott nemzet jellegzetes ételeit kell kínálni. A magyar stand gulyáslevessel, almás pitével, krumplis pogácsával készült; ebből csütörtök este mi a pogácsát és az almás pitét sütöttük. Én nagyon élveztem, kilencen dolgoztunk (én egy szem fiúként :D), végül hajnali kettőre megsült az utolsó tepsi pogácsa is. És milyen finom lett!
Az International Day egy külön mese tárgya lesz, rengeteg (még válogatást igénylő) kép készült, és kóstoltunk is sok mindent. Még egy dolgot meg kell említeni. Ahogy a címben is volt, félidőhöz érkeztünk (a múlt héten). 22 hétből, amit itt töltünk Horsensben, 11 eltelt. Persze ha úgy vesszük a félidőn már április közepén túlléptünk, de a húsvéti otthon töltött szünetet nem számolva, csak most vagyunk a felénél. Pedig még csak most jöttünk, és alig rázódtunk bele az itt-lét mindennapjaiba! Még sok-sok helyre szeretnénk itt a közelebbi és távolabbi környéken elmenni! És, ha valaki a sorok közül nem olvasta még: nagyon tetszik Dánia, mindkettőnknek, nem bántuk meg idáig egy percig sem, hogy ide jöttünk!
(Érdemes az århusi galériába újra benézni, a kikötőből készítettem a panorámaképet!)
Szép képek Stensballeból (itt is van panoráma):
