Nagyon régen írtam utoljára, tíz napja, és akkor is közel egy hetes dolgokat meséltem. A nagy lemaradásnak az oka persze az idő, amiből mindig kevés van, ha sok a tennivaló, és csak akkor múlik lassan, ha unatkozunk. Mi pedig nem unatkoztunk, egy percig sem.
Visszaérkezésünk után, kedden már egyetemre kellett menni. Volt idő hazajönni ebédelni, és délután még épp időben felfedeztük, hogy üzent a tanár: ne menjünk angolórára, ő sem jön. Így délután felkerekedtünk, és Århusba mentünk. Ugyan már vagy háromszor jártunk ott, de eddig még egyszer sem „turista” szemmel néztünk körül: vagy építkezést néztünk, vagy átutazóban voltunk, így nem is láttunk semmit a vasútállomáson kívül. De most végre sikerült sétálni egyet a városban.
Először a kikötőbe mentünk, aztán kisebb-nagyobb sétálóutcákon keresztül eljutottunk a belváros túlsó feléig, végül pedig lassan az autó felé vettük az irányt. Az egyik utcasarkon még legalább 20 percet álltunk és néztünk: egy mobil toronydarut (teherautón gurult) állítottak fel éppen. És persze, mivel fertőzöttek vagyunk egy kis műszaki érdeklődéssel, néztük… De amúgy is, impozáns méretű daru volt, és nagyon látványos volt, ahogy hajtogatta magát. Lentről irányította a kezelő egy távirányítón át.
Szerdán délután megmutattuk az uszodát, és persze, mint mindig, nagyon élveztük… A többiek vettek a főtéri piacon friss heringet, így estére azt ettük. Először (v)ettünk friss halat, mióta itt vagyunk; már korábban is akartam venni, de a boltokban nem volt eddig olyan, amit megvettünk volna, a piacot pedig mindig elkerültük.(Például, mert olyankor egyetemen voltunk.) De most már megjegyeztük, szerdán van piac-nap, akkor kell átmenni a főtérre halért.
Csütörtökön egyetem után, a nem messze lévő Vejlebe [ejtsd: vájle] mentünk el. Nagyon szép kis város, persze egy fjord mélyén fekszik, mint errefelé minden „komoly” város :) (Horsens, Aalborg, Haderslev, Kolding… És ezeket még jó is lenne megnézni!). Az írás rákényszerít arra, hogy kutassak, így mindig érdekes meglepetések érnek. A szép kis város, Dánia 5. legnagyobb városát jelenti, mellesleg a Dél-dániai régió fővárosát is. Szép múltra tekint vissza, először a 13. században említették írásban, komoly tengeri kereskedelmet bonyolított egykoron. A gazdagság a mai napig látszik a belvároson, és, a kikötőben ugyan már nem halász- és áruszállító hajók állnak, hanem vitorlások és jachtok, a nagyság megmaradt. Persze erről mit sem tudtunk, mikor ott voltunk. Ahogy arról sem, hogy a közelben vannak a világörökség részét képező jellingi rúnakövek (még most sem tudom, mik azok, de ha legközelebb megyünk, megkeressük!). Ennek ellenére láttunk sok szépet itt, fényképeztünk is, persze.
Ami még számunkra izgalmas volt, az a Wave (hullám) nevű tengerparton épülő szálloda, erről már korábban hallottunk az egyetemen, volt is hozzá kapcsolódó projekt is talán. Olyan hullám alakja van, a fényképeken egész jól látszik… Érdekes épület.
Aztán hazajöttünk, vacsoráztunk, majd Enci szülei és Attila készülődni kezdtek, hogy hazainduljanak. Végül azért választották az éjszakai utazást, mert el akarták kerülni a reggeli csúcsforgalmat a német nagyvárosok környékén. Sikerült is, este 11-kor indultak, és másnap délután ötkor érkeztek haza. Megágyaztak az autóban hátul, így legalább egyvalaki tudott pihenni.
Ahogy elmentek, egy fél napig olyan feltűnően kevesen voltunk a lakásban :) de aztán megszoktuk, mert volt épp elég dolgunk. Egy hétig szinte csak egy vacak lámpás kereszteződést számoltunk, nem is gondoltam volna, hogy milyen kacifántos dolog az.
A kényszer vitt új felfedezésre múlt-előtti vasárnap (régen volt, ugye?). Délután, öt előtt tíz perccel találtuk ki, hogy salátát fogunk vacsorázni, joghurtos öntettel. Igen ám, de nem volt joghurt… És mi volt a felfedezés?
Fényképek Århusból
Vejléből...
