Visszaszámlálás
Néhány nap múlva, csütörtök este útra kelünk, hogy gépmadáron átrepülve a tengert, brit földre lépjünk, de épp csak hét órát töltsünk ott, egy rövid éjszakát a repülőtéren: utána újra a gépmadár röpít minket, át a La Manche-csatorna felett, egészen Pozsonyig, ahol Anyu és Apu vár majd péntek reggel, hogy beautózzon minket – éppen ormányválság sújtotta – hazánkba. Persze nem biztos, hogy ennyire emelkedettnek fogom érezni a hazautat, amikor már a 10. órája úton, és 20. órája talpon leszek, de akkor is jól esik arra gondolni, egy hét múlva otthon leszek. Nem mintha minden nap szorongatná a torkomat a honvágy; sőt, azt hiszem, mondhatom, mindketten nagyon jól érezzük magunkat itt Horsensben.
Jól lemaradtam az események elregélésével, köszönhetően annak, hogy sok dolgunk volt mostanában az egyetemmel. Van is még, de azért késő é’ccaka nem adom a fejem munkára. Nem is akarok most erre sok szót pazarolni, épp csak pár dolog történt.
Még a múlt héten a bicikli „bonyodalmával” fejeztem be, hát azzal is folytatom. Szóval drága pénzen vettem mindenféle alkatrészt, hogy jóóóól összerakjam. Hát, így is lett, még múlt hét szerdán összeszereltem, hogy aztán péntekre megint lapos legyen a hátsó kerék. Így jártam. Azóta megint szerdára sikerült megcsinálni, és még nem volt vele gond, még ma is jó volt.
Múlt vasárnap Philippe-pel útra keltünk, hogy tájékozódjunk kicsit: hová is tesszük azt a bizonyos buszterminált. Innen kb. 30 km távol van Odder városka, ahova mentünk. A busz 50 perc alatt ért oda, közben Philippe aludt, én néztem az alvó falvakat. Kellemes vidéken megy az út; kicsit olyan, mint otthon, csak épp mintha színesebb festékkel festettek volna mindent: a színek élénkebbek, kevesebb a repedező-düledező ház, és a dán zászló is több, mint otthon a magyar. Megnéztük a terminált, már ha annak lehet nevezni: alig pár állás a buszoknak, szürke térkő, és más semmi! Egy nagy tér, semmi nem emelkedik ki, nem hívja fel magára a figyelmet. Mivel időnk rengeteg volt, sétáltunk is egyet: egészen a városhatárig jutottunk, ott megfordultunk már. Nagyon szép kis kertvároson át vezetett a séta, és egy víz-gőzmalmot is láttunk útközben, meg a hozzátartozó kis patakot, duzzasztóval és minden egyébbel.
Adtunk a gasztronómiának is a múlt hétvégén. Fagyasztott málnából tejszínes málnalevest csináltunk, nagyon finom lett! A sikerre való tekintettel meg is ismételjük most! Sőt, mivel mostanában olyan sok szépet főztünk (meg finomat is), ezért majd indítok egy evős képgalériát, hadd lássátok, mi kerül a tányérunkba. A múlt hétvégén jól kitettünk magunkért: Encivel ismeretségünk kétéves évfordulóját ünnepeltük, arról is született egy-két kép.
A héten még egy „nagy” esemény volt: elmentünk énekelni. Itt az egyetemen most indul majd a kórus; amíg észre nem veszik, honnan jönnek a hamis hangok, addig megpróbálok járni. Encinek nem annyira tetszett, ő inkább a zongorázást preferálja: most is épp üti a billentyűket, lévén, hogy bejöttünk az egyetemre.
És amiről írni akartam… Na, az kimaradt ebből!
Amíg megírom, nézegessünk képeket!
Eskursion til Odder:
Gasztronómia :)
