Jancsi går til Danmark 2.0

Egy villámhírből már kiderült, lett biciklink. Misit idézem, bár nem pontosan: Ferrariból is kell egy piros, aztán meg egy fekete is. Na, így lett nekünk egy piros, egy fekete bicik- link! Egész jó állapotban vannak, nem nyikorog, zörög, kattog semmi, és még a hátsó kerék sem kacsázik különösen. Azzal mentünk rögtön be, és vittük a törölközőnket is, hogy délután az uszodába menjük egyenesen.
A Forum Horsens érdekes komplexum: egybenőtt az uszoda a koncertteremmel és a stadionnal is. Legalábbis egy helyen egy üzemeltetője van. Az uszodának 25 méteres medencéje van, de van még csúszda, meleg vizes „pancsoló” medence (nem csak gyerekeknek) és egy ugrómedence, 1,3,5 méteres ugrómagassággal. De, a kedvencem akkor is a szauna, és a gőzfürdő volt! Itt a meztelen szauna a divat, kicsit szokatlan azért. De, ellentétben azzal, amit nyáron Németországban láttunk, itt nem koedukált a szauna részleg. A forróságban izzadva szóba elegyedtem egy koszovóival. Kérdezte, hogy tetszik Dánia? Mondtam, még alig négy hete vagyunk itt, de tetszik. Igen? Neki nem. Ő már 5 éve van itt. És ha valaki nem dánnak született, akkor soha nem is lehet dán belőle! Annyira azért nem lehet rossz, ha már 5 évet kibírt!
Aztán kint a medencékben úsztunk, ugráltunk, csúsztunk, megint ugrottunk… Három órát voltunk ott, nagyon jó volt! Fogunk venni bérletet, úgy még nem is olyan drága. 28 korona egy alkalomra a diákjegy, az 1120 Ft. Ahhoz képest, hogy otthon 850 Ft a hajdúböszörményi strand, ugyanígy szaunával, gőzzel, de hasonló árban van a Császár uszoda is, ott pedig csak úszni lehet. Találkoztunk franciákkal is, jót játszottunk a vízben! Olyan kimerültek voltunk, mire hazaértünk, hogy alig láttunk. Ettünk és már dőltünk is az ágyba.
Kedden megint hosszú nap volt. Közeleg a forgalomszámlálás leadási határideje is, a repteret is kellett csinálni, a projekttel is foglalkoztunk. Angolórán megnéztük a Super Size Me-t. Egy kísérlet, ahol a főszereplő egy hónapig csak McDonald’s-ban eszik. Reggel, délben, este. És csak hízik és hízik, és egyre rosszabb bőrben van. Hát, eddig is tudtuk, hogy a gyorséttermi étel túl sós, túl cukros, túl zsíros. Egye, aki akarja. A film után, mivel előző nap Anita szólt, mentünk a nagyelőadóba: salsa-órára. Valaki az egyetemről (szerintem ő is diák) tart salsa-tanfolyamot. Jóóól megizzasztott, meg újból emlékeztetett, hogy mennyire határozott egyéniség vagyok én. Még 8 év zenei osztály sem tudta a jó ritmusérzéket belém plántálni! :( Úgyhogy elég sokszor függetlenítettem magam a ritmustól, nem csak magamnak, hanem a lányoknak is némi kellemetlenséget okozva. Azért jó volt a hangulat, rengetegen voltunk, és legalább egy kicsit mindenki ismerős volt! Megkíséreljük még egyszer, jövő kedden, hátha jobban érzem a ritmust akkor! Megint ugyanolyan fáradtan értünk haza, mint hétfőn, ugyanaz volt a program: evés, alvás.
Szerdán végre lassítottunk. Nem kellett bemenni, úgyhogy elmentünk bevásárolni, vettünk tisztítószereket végre. Aztán egész délután, meg este, éjjel egyig a forgalomszámlálás adatait forgattuk jobbra-balra, mivel csütörtökön volt az utolsó konzultációs lehetőség. Közben én még programokat is kerestem meg töltögettem le, mert Zuzana, a csoporttársunk teljesen elkeseredetten mutatta, mennyire nem megy és nem csinál semmit a számítógépe. Ő még akár fizetne is, de azt sem tudja, hová, kihez vigye itt Dániában. Bár nem a fizetség miatt, de végül felajánlottam neki, hogy újratelepítem az egészet, azt számoltam, hogy egy nap alatt meg is lehet csinálni. Nagyjából össze is szedtem mindent szerda estére.