Kedden korábban kellett bemenni, és nem volt taxi sem. Fél órát gyalogoltunk a fagyos szélben. Nem volt valami kellemes; aztán megint a projektekről volt szó, persze konkrétum nélkül. A lyukasóránkban ismerkedtünk, egy finnel és pár franciával elegyedtünk szóba, bár a franciákkal kicsit nehéz, mivel lassan megy nekik az angol. Délután szomszédolni voltunk Misinél és csoporttársainál (őket fedeztük fel az aulában, hogy magyarok), aztán végül estébe nyúlt a látogatás.
Szerda reggel egy szóbeli English test várt minket, egy ötperces beszélgetés volt az egész. Betettek az intermediate csoportba, de mondta a tanárnő, hogyha túl könnyű, mehetek majd a nehezebb csoportba. Majd meglátjuk, vért izzadni nem szeretnék, de unatkozni sem… Ezzel hivatalosan vége is volt a napnak, mivel az IT-tanácsadást kihagytuk. Magunktól is sikerült bejelentkezni a Fronter-SkemaWeb-VIAMail rendszerbe. Hazafelé megtaláltuk az eddigi legolcsóbb zöldségest, vettünk is gyorsan 4 paradicsomot, mert már nem bírtam tovább! Délben egy ozsonna, aztán lepihentünk. Az egyetlen dolog ami sürgős volt, hogy délután 3 előtt bemenjek mosókártyát venni. Elaludtunk, és én háromnegyed háromkor riadtam fel – hanyatt-homlok futottam le a lépcsőn, de még sikerült elkapni Stefan-t.
Délután biciklit vadásztunk volna, ha lett volna mit: az egyetem elvileg megállapodott egy bolttal, hogy olcsó használt bicikliket lehet venni náluk, de nem volt egy darab sem; és máshol sem láttunk… Vettünk viszont egy akciós szárítót, ugyanis közeledett az első mosás ideje!
Ha már a vásárlásokról van szó. Azt hiszem, új szót kell bevezetnem. Tilbudizmus. Tilbud=akció. Tilbudizmus≠akcionizmus. Az akcionizmus egészen más. Így kell ezentúl itt vásárolnunk. Hasonló ez ahhoz, mint otthon a teszkó és madaras teszkó újságot böngészők vásárlási stílusa. De otthon sokszor az akció csak a vásárlók becsalogatásáról szól. Itt, szinte csak azt érdemes figyelni, amire kiírták: Tilbud. A többi ugyanis az itthoni átlaghoz képest dupla áron kapható. Persze nem mindig, nem minden, van olyan is, ami olcsóbb; de nagyítóval kell keresni az ilyet.
Csütörtök? Az gyorsan elment, nem kellett sokat bent lenni. Végre a titokzatos projektből valami konkrétabb dolog lett, bár még sokat nem tudok. Egy busz-terminált kell a félév során tervezni Odder nevű városka vasútállomása mellé, 20 busznak. Egy francia érdeklődött még a téma iránt, vele fogok dolgozni. Neve Philippe, azaz Fülöp :) Majd kapunk konzulenst, aki segít a kidolgozásban, persze felhívták a figyelmünket, hogy helyettünk nem dolgozik a konzulens…
Délután nyélbe ütöttünk egy üzletet; nem gondoltam volna, hogy ilyen precízen eljárunk majd: Simon kölcsönad egy biciklit a félévre, 150 koronáért. Javasolta, hogy írjunk róla egy papírt. Mondtam jó! Az ötlet nekem is tetszett, mert még a végén elfelejtené visszaadni a kauciót. A végén már vicces volt: még kiegészített ezt, kiegészített azt, tökéletesítette a „szerződést”. Aztán csak aláírtuk, és azóta van egy szép piros biciklink.
A jó üzletre tekintettel megint kerestünk volna biciklit (kellene egy férfi is, mert két keréken ketten nem olyan jó), de nem sikerült; mert túl sok pénzt nem szántunk rá. Így nem lett, csak egy zsák krumpli :) , meg egy darab új sajt! Na, ettől tudjuk már, mi bűzlik Dániában! Jó erős szaga van! Én örülök neki (mármint a finom sajtnak) nagyon, Enci kevésbé…
Vigyázat, most evős rész jön. Gasztronómia rovat.
Pedig nagyon finom, erős ízű, a neve Danbo 45+ ekstra lagret, bővebben itt olvashatsz róla. (Én is most tudtam meg, hogy fondühöz való.) Mindenesetre, én úgy gondoltam, nem veszünk kétszer egyforma sajtot, így sokat lehet megkóstolni! Előzőleg Flødehavarti-t vettünk; ez minden boltban kapható, mindenütt egységesen 20 korona az ára 40 dkg sajtnak. Ez a legolcsóbb; kicsit a hazai trappistára emlékeztet az egész: piros ruha, sárgás szín, ugyanaz az állag, ugyanúgy kerek, csak kisebb. Az íze tejszínesebb, nem hiába, mert a fløde tejszínt jelent; a havart meg tengert. Netán tejszínből meg tengervízből készülne a sajt?
Ma reggel fogyott el a múlt heti kenyérsütés utolsó darabja. Már nagyon száraz volt, reggeli közben mondtam is, hogy olyan, mintha száraz kenyéren meg vízen élnénk…
Gasztronómia rovat vége.
Aztán ma megejtettük az első mosást, és más nem is történt. Be nem kellett menni, ma nincs tanítás. Lassan ki kellene menni az utcára, nincs szép idő, de még mindig kell venni ezt-azt! Tulajdonképpen, mióta megjöttünk ide, egyszer sütött a nap. Egyébként csak a felhők fölött!
És, hogy ne maradjunk ma sem kép nélkül: az ajtóra gyártottunk névtáblát !
