Jancsi går til Danmark 2.0

Igen, már kedd van, mire írom ezt, a múlt héten meg keddnél elmaradt az írás… A ok egyszerű: a héten nem sok érdekesség történt, hogy kerekedjen belőle naponta egy egész bejegyzés; aztán amikor elég dolog történt hozzá, akkor meg már leírni sem volt idő. De félre a mentegetőzéssel! Múlt csütörtökön egy fárasztó nap után a lengyel maffia invitált filmnézésre, végül az én választékomból került elő az esti mozi, ami nagyon jó volt! A címe Senkinek egy szót se! és a lassú kezdés után egy izgalmas krimi kerekedik belőle, nagyon francia filmes jellegzetességekkel.
A péntek hamar elment, korán volt a kóruspróba is, este Erikánál vacsoráztunk a fiúkkal, angolt főzött nekünk. Aztán még a First Mansionbe is átmentünk, ahol sokáig nem nyílt ki a nagy tánctér, de aztán meghódítottuk azt is :)
Szombaton a hajnali kelés nem tett túl jót a hangomnak, a beéneklésnél szólaltam meg amúgy is először aznap, pedig mentünk a karácsonyi vásárra énekelni. Előbb az öreg városháza előtt, aztán a templom előtt is előadtuk szerény repertoárunkat, Michal sapkájába került valamennyi aprópénz, szóval nem volt olyan rossz ez. A járókelők is meg-megálltak. Előbb a Tigerben szereztem be egy fenyőfás sapkát az esti fellépéshez, mivel az egyenruhánk annyiban volt egységes: mindenkin legyen valami karácsonyra emlékeztető! Az „igen” használt-boltban vettem magamnak egy vasalót, rögtön ki is próbáltam itthon, az esti fellépéshez azzal változtattam meg az ingemen a gyűrődések elrendezését. A beéneklés után még alig lézengtek emberek az egyetemen, de aztán varázsütésre hat után nem sokkal megjelent a tömeg, főleg lengyelek jöttek, de azért a magyar törzsközönség is képviseltette magát, és a többi nemzet sem maradt el. Mindenki nagyon izgult, de végül nagy sikert arattunk, kellemes meglepetés volt a többieknek a fellépés. Utána még boroztunk, ettünk kicsit, megbeszéltük a különböző karácsonyi szokásokat (igen, újból előjött Susan a karácsonyi barbecue-val és a naaaaagy krikett mérkőzéssel). Még jó, hogy strandolni nem járnak karácsonykor!
Előző este Erika lakótársával sikerült udvariasan meghívatni magam a szombat esti partiba, aminek nagyon egyszerű apropója volt: miért ne? Szinte kizárólag lengyelek voltak, ennek megfelelően alig akartak angolul beszélni, de szerencsére azért sikerült elbeszélgetni velük, aztán a hangulat is a tetőfokára hágott, akkor meg csak a táncos lábak kellenek :)
Vasárnap délig alvás, aztán reggeli, tésztagyúrás, hiszen este Xavier elő-karácsonyi vacsorája vár, és oda nem lehet üres kézzel menni! Utána bolt, hogy legyen mit tölteni a tésztába, meg is csináltam. Minimálisan sikerült a projektre is ránézni, aztán még pár telefont intéztem vacsora előtt. A vacsora nagyon jól sikerült, volt vagy 4-5 fajta főétel és 2 desszert is, meg forralt bor is akadt, Silviu pedig egy kis erdélyi szilvapálinkával építette a román-magyar barátságot. Jó volt nagyon ez is, bár elég nyűgösen mentem oda, mert már nagyon haza-mehetnékem van; pár nap és itt a karácsonyi szünet. Szerencsére kizökkentettek ebből a hangulatból, aztán míg Xavier mosogatott, még szóval tartottam, kicsit számolgattunk, kire mi vár a közeli és kicsit távolabbi jövőben. Újból előkerült az is, hogy meglátogassuk a Mikulást, január végén. Majd egy kicsit tervezgetünk ezzel kapcsolatban.
Végül ma, hát sikerült 11-ig aludni. Aztán ránéztem a telefonomra, ott várt az sms Zuzanától: „Mikor találkozunk? 10.30? Z.” Hoppá, csak nehogy bent üljön már… Szerencsére otthon volt még, de aztán fél egykor találkoztunk, megbeszéltük még a teendőket aztán ő elment, én még ott maradtam, bár leginkább msn-ezni sikerült, nem pedig dolgozni. Mikor mentem volna, Weiss még egy kis pezsgővel kínált, valahol itt az egyetemen „találta”, aztán meg Xavier invitált egy kis tegnapi fagyira, aminek nem álltam ellent. Hazafelé kis kitérővel benéztem Danihoz és Gáborhoz, aztán hazajöttem, ettem, megnéztem a múlt szerdai doktor házat; telefonoztam haza is. Utána meg belelendültem a projektbe, és nagyjából megírtam azt amit még gondoltam, persze holnap át kell olvasni, hogy ne maradjanak benne se füle, se farka mondatok… És már hipp-hopp hajnal is lett!

wish i were with you i couldn't stay
every direction leads me away
pray for tomorrow, but for today
all i want, is to be home

stand in the mirror, you look the same
just looking for shelter, from cold and from pain
someone to cover, safe from the rain
all i want, is to be home

echoes and silence, patience and grace
all of these moments i'll never replace
No fear of my heart absence of faith
all i want, is to be home

all i want, is to be home

people i've loved, have no regrets
some might remember, some might forget
some of them livin', some of them dead
all i want, is to be home

Ez a nap aztán már igazán nagyon sok volt már :) A szokásos fél 11-es érkezés már meg sem kottyant, aztán csináltuk, amit kell, rajzolgattunk, csiszoltuk a dolgokat, ahogy azt kell. Zuzana egykor elment, mivel készült megfagyni, ahol ültünk, én meg kettőig csak olvasgattam utána, aztán lementem a laborba, Ingával és Xavierrel volt találkozóm. Már előre mondta Inga, hogy mára különleges, nehéz feladatot ad. Gumicsizmát húztunk, még a munkaruhát is ajánlotta, de azt nem találtuk szükségesnek a terep megtekintéséhez; aztán fogtuk a lapátokat, és kimentünk. Egy ásónyom szélesen, 25-35 centi mélyen kellett a sárban árkot képeznünk, kb 8+3 méter hosszan, összekötve a hőszivattyús kísérletek fúrásait. Nehezebb volt, mint gondoltam, egyrészt a sár 15 centi vastag csizma-marasztalós cuppogós süppedős állagú volt, a sárréteg alatt pedig öklömnyi méretű kövek rejtőztek, amin az ásót nem olyan könnyű átszúrni. Ezért a kétórányi fizetésért most alaposan megdolgoztunk, igaz, Xavierrel jól elviccelődtünk közben, elvégre nekünk jó, hogy dolgozhatunk… Amikor megvolt a gödör, hazajöttem, főztem, ettem, aztán jó teli hassal irány az uszoda. A szokásos műsor ment, de egy félórával előbb mentem, mint ahogy eddig a munkanapokon sikerült, és pont jó is volt, mivel így kényelmesen végigcsináltam az úszás-szauna-pezsgőfürdő-szauna-ugrálás programot. Rendesen ki is készítettem magam, alig láttam ki a két résen a fejemből, de elhatároztam, hogy addig nincs alvás, amíg nincs készen a szimuláció; így sikerült jó sokáig ébren maradni. De végeztem, csak a filmgyártás maradt szerdára! Közben még esett szó msn-en erről-arról, zenéről, és eszembe jutott az általam alig ismert kortárs zeneszerzők egyike, Jacob de Haan. Tőle szóljon most az Oregon: