Jancsi går til Danmark 2.0

A szokásos heti projekt-találkozóval nyitottuk a napot. Miután végeztünk, hazajöttem, kitettem a számítógépet, és boltba mentem, mivel napok óta sajttalan voltam, meg ebédre is kellett valamit találni. Jó sok pénzt elköltöttem (persze nem csak sajtra és ebédre), aztán visszajöttem haza, megebédeltem, és mentem tovább órára. Az Urban Planning sajnos egyre ellenszenvesebbé válik a határidő közeledtével. Eddig legalább négy tanár tartott órát már, teljesen kiszámíthatatlan egymás utáni sorrendben, szinte mindegyik mondott egy halom feladatot, amit nekünk el kellene végeznünk a projekt keretén belül, de a négyből talán egy írta le nekünk, hogy pontosan mit is vár el. Ezen felül egyikük építész, és, minden tiszteletem az építészeké, de elvarázsolt építészgondolatokat, firkákat, vázlatokat vár el tőlünk, látványra vonatkozó dolgokat, amik minket egyáltalán nem érintenek… Nem is lelkesen, de azért írogattam valamit a projekt dokumentációjába, de közben az álmossággal is küzdöttem. Hogy felébredjek, lementem egy órára a laborba, lamináltam egy párat, meg aprítottam a papírokat.
A kóruspróba előtt, ahogy benéztem az egyik terembe, egy halom ott felejtett süteményt találtam, így az egész próba piskótás-lekváros süteménnyel indult. Aztán az énekelés is jó volt, most majdnem teljes létszámmal voltunk, és néha-néha már összeáll a kép, illetve a hang, akkor nagyon szépen szólunk. Utána a Kamtjatkába a litvánokkal együtt mentem, Bálintnál van épp a szerszámosládám, amiben az olaj lakik. Megkentem a bicikliláncot, mivel az utóbbi hetekben csak esőt és koszt kapott, és már nyikorgott; a lakatnak is kellett adni, mert már féltem, hogy beletörik a kulcs, annyira nehezen járt. Még Krisztivel is beszélgettem pár percet, aztán fél 11-re sikerült is hazaérni. Hát, már megint jó hosszú nap volt…