Jancsi går til Danmark 2.0

Reggel rögtön felállítottam az első időeredményt a kollégium-egyetem távon. 4 perc 48 másodperc alatt tettem meg a kb. 2,4 km-es távot, és semmivel nem maradtam el a velem egyszerre induló lengyelektől, akik viszont mindezt autóval tették meg. Igaz, nekik nem lógott a nyelvük a végén :) Óra után még dolgoztunk, megint vitatkoztam Antoanetával, de rájöttem megint, hogy épp mi a baj vele: műszaki kérdésekről érzelmekkel vitázik. Így nehéz észérvekkel meggyőzni… Otthon letettem a számítógépet, aztán utánanéztem a pontos címnek, és elmentem egy újabb bankba, ezúttal a Sparbankba. Kisebb csoda történt: az ellenszegülés helyett az ügyintéző kedves volt, lemásolta az irataimat, és megbeszéltünk egy keddi időpontot, addigra kinyomtatja, elkészíti a szerződéseket, és jöhetek aláírni. Lesz bankszámlám, hihetetlen!
Mintha felhőkön ültem volna, úgy örültem, hogy ennek a történetnek is pont kerül a végére végre, rám is jött a vásárlási láz; vettem végre a hátizsákom felszerelésébe víz nélküli kéztisztítót, meg sajtot, és még az „igen” nevű használtboltban is voltam, hogy vasalót vegyek, de sajnos nem volt egy darab sem a kínálatban. Így jártam…
Otthon megebédeltem, aztán be kellett jönni dolgozni. Most végeznek fúrást az egyetem északi csücskében, és félméterenként mintát vesznek a földből, ezeket rendeztük Xavier-vel, aztán kaptunk egy halom új feladatot is: megállapítottuk, hogy akár teljes munkaidőben is lehetne itt dolgozni. A legújabb feladatunk egészen todományosnak tűnik, nekünk kell kifejleszteni, megírni a permeaméter (földminták vízáteresztését mérő készülék, kb.) angol használati utasításából, meg egy dán, fényképes útmutatóból a mérési rutint, ami ezen túl minden mérésnél alkalmazásra kerül. Szóval már kísérletezni is fogunk! Két óra munka után még volt egy kis időm, az alatt átfutottam a GIS tananyagot, a feladatokra viszont nem maradt időm, mert mentem énekelni, és nem akartam megint elkésni.
Egész jól formálódnak a hangok és a darabok, meg a társaság is csiszolódik egyre jobban. Valami lehetett a levegőben is, mert a próba nagy részén a nevetéssel küzdöttünk, az egyik fáradt lengyel srác folyamatosan ontotta a hülyeségeket…
Este már csak a vacsora volt hátra, meg rajzolni kellett még az éjszakába nyúlóan, mivel kedd reggel Nielssel találkozunk…