Csak fél 11-kor akartam felkelni, de már egy órával előbb megnéztem az órát. Szép volt :) aztán még pihentem, amíg nem csörgött az ébresztő. Na, akkor aztán nem akartam felkelni! Végül csak sikerült. A reggeli zuhany után lementem reggelizni (általában fent szoktam). Előbb ettem, majd hozzáláttam szendvicset csinálni, és a megmaradt tésztából pedig Michelin-babákat formáztam töltelék segítségével.
A kép nem reklám, csak szemléltetés.
A bolgár lányok csak kerek szemmel figyelték, mit csinálok, míg végül inkább megkérdezték, éhes vagyok-e még így reggeli után, de mondtam, hogy 1500 kilométerre készülök. Elég feszített tempóban, de minden elkészült: szendvicsek, amorf tésztaalkotmányok, és még a táskáimba is befért minden!
Kettőkor értem jött Dani, majd fölvettük még Gábort és Fecót a Kamtjatkában, aztán fél háromkor már az autópályán voltunk. Végül is másfél-két órát veszítettünk dugók miatt, egyet megpróbáltunk elkerülni, de a 15 kilométerből csak tízet kerültünk el. Cserébe elég jól szórakoztunk az úttalan utakon, amiken kerültünk. Még jó, hogy terepjáróval voltunk, olyan helyeken jártunk! Én nagyon élveztem az utat, vezettem is Braunschweig és a cseh-német határ között. Aludni nem sikerült, de ez most nem olyan vészes. Reggel fél hétkor futottunk be a győri vasútállomásra, aztán mire a jegyvásárláshoz jutottam, a 6.33-as gyors elment, így Fecóval még egy üdvözlő italra („welcome sör”) is volt időm 7.33-ig, a következő vonatig, érte pedig jöttek, nem sokkal mielőtt az én vonatom indult. Most pedig itt ülök a vonaton, szombat reggel fél kilenc van, és blogot írok, nehogy elaludjak…
