A gyógyulás jegyében dél után keltem fel, nagyon jól esett a lustálkodás. Az alvás a legjobb orvosság! De ezúttal nem volt elég jó, rögtön megint hőemelkedéssel indult a nap. Így aztán csöndesen tettem-vettem, rajzoltam, írtam a projekthez a szöveget. Egész nap szürkeség ült a parkon, amire az ablakom néz, végig esett is az eső. Aztán amint kisütött a nap, magamra kaptam valami utcai ruhát, és sétálni indultam. Mire az utcán voltam, addigra újra szakadt az eső. De nem taszított vissza, először a boltba mentem, aztán eső ide vagy oda, még mászkáltam kicsit a sétálóutcán. A homokszobrok még mindig ott vannak, a régi városháza előtt, talán már írtam róluk egyszer. Ha valamelyik nap jobb idő lesz, majd kimegyek lefényképezni. Majdnem menet közben aludtam el, de azért nem tett rosszat, hogy voltam több, mint egy órát levegőn. Visszaérve egy óriási kanna teát főztem, aztán visszavonultam, és tettem-vettem, tanultam, blogoltam, olvastam mindenfélét az internetben, zenét hallgattam, beszélgettem. Aztán egyszer csak álmos lettem, és véget vetettem a napnak.