Jancsi går til Danmark 2.0

Bizony, ez is eljött. Persze még nem is érzem annyira, mennyire messze kerültem kis hazánktól, mert ma ettem meg az utolsót. Szomorú is vagyok. Egyébként tízre mentem egyetemre, előtte még megpróbáltam a mosógépet működtető kártyámra pénzt tenni, de nem volt az irodában senki. Aztán Zuzanával dolgoztunk a projektünk leírásán, a keddi találkozó útmutatása alapján. Nagyjából készre gyártottuk, aztán még beszélgettünk erről-arról. Azt már tavaly felfedeztük, hogy szeret panaszkodni, bár most annyira nem is tette. Valószínűleg jól esik neki is, hogy van valaki, aki nagyjából ugyanonnan jön, és nagyjából meg is értjük egymást: nem különösebb nehézség, ha az angol szó helyett azt mondja: [lapáta], vagy azt, hogy [plis] a plüss helyett. Bár, a legújabb szokása, hogy az angolba kever dán szavakat, de szerencsére egész jól értem :)
Egy óra után fejeztük be a beszélgetéssel megtoldott munkát, aztán még a benti ügyeimet próbáltam tolni kicsit, nem sok sikerrel. Mikor hazajöttem, rögtön ebéd után néztem. Utána meg a nagymosás jött, itt először. Megint meghökkentem. A Kamtjatkában egy mosás ára 10 korona volt, a szárításé szintén. Itt, a mosás 3 koronába kerül, ráadásul a mosószer és az öblítő is benne van az árban. A szárítógép pedig ingyen van, tehát, ha kézzel mosnék, akkor is menne. Van ám itt olcsóság! Ha már a mosoda-szoba folyosóján jártam, be-benéztem a többi ajtó mögé is. Így fedeztem fel, hogy van itt mégiscsak mélyhűtő, és bőven van bennük hely is. Mégis vehetek ötkilós fagyasztott dolgokat! :) Aztán még tovább, van konditerem is, lehet emelni a vasat. Tiszta luxus ez itt a felszín alatt. Merthogy, ezt eddig nem hangsúlyoztam, a felszínen nem különösebben szép ez a kollégium, de most, hogy közel 10 napja itt vagyok, kezdek megbarátkozni a hellyel is; a lakótársak közül is egyre többel sikerült túljutni a köszönésen.
Hatra mentem le a kikötőbe, mivel ott találkoztunk a vitorlástanfolyamhoz. Azt hittem, elsőre lesz egy kis fejtágítás, de nem: kiosztották a mellényeket, aztán már csomagoltuk is ki a két vitorlát, és mentünk ki a fjordra. Az egyetlen szépséghibája az volt, hogy kifogtam azt a hajót, ahol csak dánok voltak rajtam kívül, így aztán szinte végig dánul beszéltek, és abból meg alig kaptam el szavakat. Egyébként pedig… Nagyon jó volt! Kormányoztam is, az irányváltásnál (tacking) huzigáltam a köteleket a megfelelő pillanatban, és suhantunk a fjord vizén. Több kört mentünk, föl és alá, elég messzire eltávolodtunk a kikötőtől. A végén „jutalomból” még nagyon szép fények is jutottak nekünk. Majdnem teljesen besötétedett, mire elcsomagoltuk a vitorlát.
Estére nem sok minden maradt, már csak egy vacsora, meg egy kis szórakozás a folyosón…