Jancsi går til Danmark 2.0

Reggel 9-kor indultunk Danival és Gáborral Århusba. Az egyetemen azt mondták ugyanis, hogy ha bemegyünk a hivatalba, ott rögtön megadják a tartózkodási engedélyt. Hát, nem így lett; lehet, csak nem volt szimpatikus az ügyintézőnek a 001-es sorszámom, vagy pedig tényleg nem akart dolgozni az ügyön, de közölte: Horsensből vagy 500 diák szeretne tartózkodási engedélyt, és egy nagy halom papírból most nem fogja kikeresni a miénket, hogy megkapjuk azonnal. Ha akarjuk, adjunk be egy új kérelmet, 3 hét múlva meglesz az eredmény. De azalatt már az eredeti is kész lehet… Nem örültem a hozzáállásának, de mit lehet tenni? Övé a hivatal… Így hazajöttünk, aztán nem sokkal később mentem be órára, délutánra.
Vasutat villamosítottunk ezúttal, szereltük a felsővezetéket, számoltuk az űrszelvény dőlését, és egyéb finomságokat. Jól elfáradtam a végére, így angolórára nem valami lelkesen mentem. Aztán óra előtt egy újonccal kezdtem el beszélgetni (angolul), akiről rövid úton kiderült, hogy Lillának hívják, mindketten magyarok vagyunk, és úgy mégiscsak könnyebb beszélni…
Az este a gyengélkedés jegyében telt el, hamar befejeztem az elektronikus tevékenységeket, aztán még belenéztem az egyik kedvenc filmembe (Im Juli), mivel eddig mindig csak felirattal láttam, most pedig a szinkronos változat került hozzám. Elég nagy csalódás volt, főleg, mikor a filmben eredetileg is magyarul beszélőket is újraszinkronizálták…