Jancsi går til Danmark 2.0

Mint mindig, az egyetemen kezdtem a napot. Szerencsére gyorsan elment a 2 óra, aztán hazajöttem egy gyors ebédre, kettőre kellett visszamenni, megbeszélni a munkát. Nem tudtam, de az Inga női név, és ő a „főnököm”. Nem sok mellébeszélés volt, a geo-labornál találkoztunk, bementünk, és elkezdte mondani. Tulajdonképp kicsit szertáros-szerű munkát kell végeznem, néhány tízperces aprómunkákat, ami senkinek nem tartozik bele a dolgába. Az oktatónak nincs arra ideje, ereje, hogy egy méréshez kitöltögessen 3-szor 10 flaska sósavat és egyebeket. És főleg kedve sincs hozzá, meg még aztán felcímkézni is szükséges ezeket. A kőzetminták dán címkéje mellett februárra mindegyik üvegén angol felirat is kell, hogy legyen. Aztán a különféle vegyszerekre rá kell nézni: benne vannak-e a katalógusban, jó helyen (hűtőben vagy szekrényben) tárolják? Jó másfél órán keresztül néztük a teendőket, kaptam egy listát, van, ami határidős, van, ami nem. Mindenesetre munka van bőven. Felhívta a figyelmemet, hogy a cél nem az, hogy minél többet megcsináljak, hanem a cél a jól elvégzett munka, senki nem néz rám rossz szemmel, azért mert tovább tart a jó munkát elvégezni. Amúgy rugalmas a dolog, akkor megyek és jövök, amikor időm és kedvem van, persze a határidőket figyelembe véve. A kártyámmal bármikor bejutok a laborba. Szerintem heti 2-3 alkalommal 2-3 órát rá tudok szánni erre, akkor még nem vesz el túl sok időt, viszont egész szép pénzt hoz, remélhetőleg. Bár azt nem tudta megmondani, mennyi a pontos diák-órabér, mivel egységes „diák-tarifa” van.
Nagyon örültem ennek, feldobottan jöttem haza. Mostam, aztán amíg a szárítógép ment, addig elmentem kenyeret venni, meg gyümölcsöt is akartam volna, de sajnos a bolt nagyon lerabolt kínálattal fogadott. Az esti telefonok után átmentem a Kamtjatkába, ahol már javában folyt az ivászat… Szerencsére elég későn csatlakoztam hozzájuk, így nem tettem jelentős kárt a májam épségében :) Éjfél előtt átvonultunk a főtérre a First Mansion nevű helyre. Nagyon sokan voltak, a hangulat és a zene is jó volt. Végkimerülésig ott voltam, aztán már szinte csak a lábaim hoztak haza…