Ma csak egy verses bejegyzéssel kezdünk, az igazi folytatás várat még magára, és vár arra hogy megírjam...
"Semmi ágán, egyedül némán
Lent a föld, fent az ég
Menni kéne, mozdulni végre
De visszatart valami még
Magányos csónak a tengeren
Túl fog élni ezer vihart
Mert egyre hívja a végtelen
De messze még a túlsó part
Hosszú az út, az éjen át
Talán a Hold vezet tovább, repít hozzád
Magányos csónak a tengeren
A szél sodorja, de megy tovább
Az út végén, majd megpihen
Hívogat egy új világ"
Köszönjük, Kátya! :)
