Jancsi går til Danmark 2.0

Senkinek nem ismerős Charlottenlund neve, hiszen a turisták közül is csak az jut el ilyen messzi külvárosba, aki a Charlottenlund Fort, azaz az erődben kialakított kemping vendégszeretetét élvezi. A mi utunk azonban azért vezetett erre, mert élni akartam a külképviseleti szavazás lehetőségével, és a magyar nagykövetség is erre található. A Charlottenlund vasútállomástól egy szép erdei úton jutottunk el az azonos nevű kastélyhoz. Aztán átvágtunk a tekintélyes méretű kastélyparkon, hogy a tengerpartot megközelítsük. Innen már csak keveset kellett menni, hogy elérjük a követség épületét. Mondhatom, a látványtól rögtön otthon éreztem magam: muskátlis ház, zászló, eddig nem is lenne gond. De, ami Dániában teljesen szokatlan, sehol máshol nem látható, otthon viszont szokványos: legalább 6-8 kamera figyeli a házat és környékét. Mindenesetre nagyon meglepő volt, de bizonyára ez jár a magyar közintézményektől. Bent kedves szavazóbiztos fogadott (egy 30-40 év közötti hölgy), vele volt még egy kissé kidobóemberes küllemű férfi, de ő nem volt hivatalos. Otthonról jöttek előző nap, az urnát szállították. A nagyon díszes régi bútorokból kialakított fülkében aztán jól x-eltem, ragasztottam a borítékot, aláírtam még egy lapot, még egy borítékba tettük, majd a lezárt borítékot is aláíratták velem. Végső soron egy borítékon belül utazott 2 aláírásom, egy adatlapom és a szavazatom is, igaz a szavazólap még külön lezárt borítékban. Kihasználva állampolgári lehetőségemet, utána megnéztük az erődöt, bár nagyon barátságtalan szél fújt már ekkor.
A vasútállomás felé nem az erdőn keresztül, hanem kisebb utcákon mentünk. Nem hinném, hogy létezik ilyen mértékegység, de az egy lakóházra eső nagy fekete autók száma, különösen a BMW, és az Audi, legalább 1,5 volt. Tehát majd’ mindenkinek volt legalább egy, de több ház előtt 2-3 is. Hihetetlen volt. Kár, hogy nem számoltuk, szép statisztika lett volna.
Mivel még nem akartunk a szállásra visszamenni, inkább vonatra ültünk, hogy a belváros felé vegyük az irányt, pontosabban, a kis hableány felé, aki a szálláshoz képest a város túlsó végén ül a köveken, így jól járunk, hogy nem gyalog kell végig menni hozzá.
Utunk a Kastellet nevű erődön vezetett át. Ez a mai napig működő katonai erődítmény, de részben látogatható is. A vizes árkon belüli falra mentünk fel, innen belátható volt a vörösre festett épületek egy része, amiken egyáltalán nem látszott, hogy használják. Én meglovagoltam egy ágyút (felélesztve fiatalkori emlékeimet, amikor is a Hadtörténeti Múzeum előtt tettem ugyanezt), aztán mentünk is tovább, mert egyre sötétedtek a felhők is. Mire a kis hableányt megpillantottuk, már szemerkélt is az eső. Azért elidőztünk egy kicsit ott, majd a közelben lévő vámház mellett mentünk el. A Gefion-szökőkút pont jó volt, hogy egy kicsit pihenjünk, mielőtt visszatérnénk az Østerport vasútállomásra. Az úton még sikerült (legalább ötszöri próbálkozásra) egy szép régi Jaguart is lefényképezni.
A szállodában aztán nem mertünk nagyon leülni, nehogy zuhanyzás előtt, ülve aludjunk el…
Másnap szép napsütésre ébredtünk…