Jancsi går til Danmark 2.0

Egy roskadozó tálcát vettem át, mindenféle jóval megrakva. Persze ha azt vesszük, hogy öten ettünk róla, akkor már nem is volt olyan sok, de azért jól laktunk mindannyian. Lassan készülődtünk, aztán negyed tízkor felmértük a helyzetet, és rájöttünk, hogy szoros program vár ránk. Össze is kaptuk a holminkat, kijelentkeztünk, hogy minél előbb a British Museumnál lehessünk. Nyitás után nem sokkal meg is érkeztünk. A múzeum állandó tárlatai, és néhány időszakos kiállítás is ingyenes. De nemhogy ingyenes a belépés, hanem, mondjuk úgy, kutya sem törődik azzal, hogy ki megy be. Semmiféle biztonsági ellenőrzés, semmi portás. Még a ruhatár sem kötelező, ellenben fizetős, darabonként egy font (kb. 325 Ft), na ezt kihagytuk. Elég rövid látogatás volt, mivel fél 12-re a Buckingham-palotához akartunk érni, az őrségváltásra. Így is láttuk a rosette-i követ, és az egyiptomi tárlat többi részét (a múmiákat), még ha futva is. De többre sajnos nem jutott idő. Egyöntetűen azt állapítottuk meg: több napot lehetne itt eltölteni csak a múzeum falai között, ha mindent látni akarnánk, de nem csak látni, hanem befogadni is. Így viszont, hogy csak 2 napot voltunk Londonban, nem jutott többre idő. Így is negyed 12-kor léptünk ki; futólépésben mentünk tovább egy metróállomás felé.
A Green Park állomáson szálltunk ki, épp kereszteztük az írek védőszentje, Szent Patrik tiszteletére indított menet útját a Picadilly-n. Sok-sok ír zászlóba burkolózott, esetleg kifestett, vagy csak nemzeti színekbe öltözött ember kísérte a menetet. Az őrségváltás elejét lekéstük, de még így is láttuk a szép szőrös kucsmába bújt őröket vonulni, váltani. Eddigre a napsütés is megerősödött, úgyhogy hirtelen útban lett a nagykabát. Fél egy körül lett vége a „szertartásnak”, akkor a fiúk elmentek az Emirates-stadionhoz (itt honos az Arsenal), mi pedig célba vettük Camden Town-t.
Előtte azonban a St. James Parkon át vezetett az utunk. Itt már nyílnak a nárciszok! Bezzeg Horsens… Mondtam is Encinek, vesse be magát a szép virágok közé, lefotózom. Na, nem volt ilyen egyszerű a dolog, de végül csak született jó kép. Aztán végül a Westminster mellett mentünk le a csőbe (Tube), és egy átszállással el is jutottunk Camden Town városrészbe. Gyanús volt a felirat, hogy vasárnap délután egy és öt között csak át- vagy kiszállás lehetséges ezen az állomáson, de amikor felértünk a felszínre rögtön tudtuk is, hogy miért: hatalmas tömeg volt az utcán. A Camden Town egy hatalmas piac-negyed, ahol mindenféle vad és kevésbé vad dolgot lehet kapni, csak hogy példát is mondjak: boszorkány-ruhák, bőrből készült ruhák, keleti (indiai, iszlám világ) ruhák, fűszerek. De éppúgy vannak normál ruhaüzletek is, talponálló éttermekben egyszerre sok száz ember eszik. Őrült egy forgatag, kicsit feszengtünk is a nagy hátizsákkal; jobb lett volna pár fonttal, és semmi mással odamenni; lehet, több boltba is bementünk volna.
A Regent’s Canal, egy kis keskeny csatorna zsilipjén épp kelt át egy hajó, azt végignéztük. Még bámészkodtunk egy darabig, aztán újból a városközpont felé vettük az irányt: a következő úti cél a Leicester Square volt. A metró nem mutat olyan sokat, mint a busz, ezért inkább buszra ültünk; találtunk is egyet, ami pont jó irányba tartott. Olyan fél órát ülhettünk a buszon, ezalatt be is vitt a következő célhoz.