A szállóban elsikkasztották a reggelit, mondván, csak nyolctól lehet, mi meg fél nyolckor távoztunk. Nem baj, még így is kellemes hely volt, 21-23 euróért fejenként, gyönyörű kilátással, és erkéllyel. Annyi különlegessége azért volt, hogy saját fürdőszobát ígértek, de ez sikerült is, meg nem is. Volt a szobából nyíló fürdő, azonban volt szemben is egy ajtó, ami a szomszéd szobából nyílt. A kis helyiség közepén egy félig benyúló válaszfal osztotta ketté az egészet: volt két mosdó, két WC, de csak egy zuhanyzó, a western-ből ismert kocsmai csapóajtóval. De az átjárás szabad volt. Hát, mindenesetre érdekes volt, szerencsére sikerült elkerülni a szomszédokat, bár egyszer éjszaka felébredtem a csobogásra…
Visszafelé már jól sikerült az átszállás, megállapítottam, hogy az olasz sofőrök legalább annyira nem kímélik a buszt, mint nálunk a Thököly úton a 7-est, csak ott jobbak az utak.
A reptéren ugyanaz a procedúra, mint előző nap: övet, pénzt, késeket, kézigránátokat kitenni; csak most még a számítógépet is kivetették a táskából. A gyorsítás a felszálláskor megint szédítő volt. Most én ültem az ablaknál, világos volt, és egész mást láttunk, mint tegnap. Bergamoval kezdődött, egyre csak csökkentek az autók lent. Aztán kanyarodtunk, kanyarodtunk, és célba vettük a hegyeket. Ahogy közeledtek, kicsit még az ülésbe préselődtünk az emelkedés miatt. Az Alpok sajnos nagyrészt felhőkbe burkolózott, de a fotógalériában van néhány jól sikerült darab… Itt
Tényleg fantasztikus látvány, hogy a felhők fölött süt a nap! Legszívesebben ráültem volna egy felhőre! :) Egyébként pont olyan, mint a havas mező. Aztán elkezdtünk süllyedni… Mentünk a hómező felé… És közeledett, aztán egyszer csak benne voltunk a szürkeségben. A semmi közepén éreztük magunkat; mire kijöttünk a felhők közül, már csak néhány emelet magasságban voltunk. Aztán leszálltunk, leparkoltuk a repülőt, és már dán földre is léptünk. A repülőtér modern, de nekem nagyon barátságos volt Ferihegy és Bergamo után. Ott várnunk kellett másfél órát a busz indulásáig, kattintottam pár fotót, de nem látszik: a hatalmas térben olyan csend és nyugalom volt!
A buszjegy kb. 60 kilométerre mintegy 72 koronába került, ez közel 3000Ft. Jó sok. A busz alvó falvakon vitt át, azt néztük, lakik-e itt valaki…?
Volt két nagyon feltűnő dolog: a helyieknél nem divat a függöny. Az ablakon csak úgy be lehet látni, szinte minden házba! A másik meglepő: nem igazán léteznek kerítések! Hébe-hóba egy, de inkább sövény, vagy még az sem! De hogy nem szaladnak el a kutyák??? ;-P
Végül megérkeztünk. Kellett volna valakinek várni ránk, de nem volt senki. Szerencsére Bergamo óta együtt utaztunk egy olasz sráccal, aki mondta, hogy ő felhívott valakit, aki megmondta, hogy ki hozza neki a kulcsát. Végül mi is így tettünk, felhívtuk, és fél órán belül ott volt értünk Simon [szájmon] egy portugál, de ázsiai srác, érdekes angol kiejtéssel. Azért nagyon izgultunk már a buszút alatt is, meg amíg vártunk Simon-ra! Ha nincs ott a Gábriele, talán most is ott állnánk a vasútállomáson, ahol a busz kitett!
Megmutatta az Aldi-t (ismerős valahonnan, nem?), aztán elvitt lakosztályunkba, a „Kamtjatka” nevű kollégiumba, a belváros szívébe…
